Az én tartós memóriámba ez az alapképlet vésődött be: Ribera del Duero = Rioja – (savak + ízlés + kultúra). És míg Riojából közel két tucat borászatot tudnék elég pontosan elhelyezni a stílus térképen, addig Ribera del Dueróból egyetlen pincének sem lettem visszatérő ügyfele. A Valbuenákkal és Unicókkal való találkozást követően ugyan összeeszkábáltam azt az aranyköpést, hogy a legjobb rioja Ribera del Dueróban készül, de ezek a borok az én fejemben a borvidék fölött állnak, és nem meglepő módon a beszerzési szokásaimat sem forgatták fel. Continue reading “Szőkített fekete – Ribera del Duero”
Nem lebegek – Roederer Brut Premier Champagne
Erről a champagne-ról egy dolgot kell megjegyezni: a legjobb a világon. A többek között Márkus György tartalékbíráskodása által fémjelzett Champagne Világbajnokság győztese (igaz, hogy magnum formátumban). Egyúttal „az év borászata” díjat is megnyerték ugyanezzel a borral (ne tőlem kérdezzék, hogy ezt miért nem ház vagy pincemester kapta). Continue reading “Nem lebegek – Roederer Brut Premier Champagne”
A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008
E sorozat nem jöhetett volna létre, ha nincs a 2008-as és 2009-es Kőkonyha Cuvée. Volt egy Tízen Túliak Társasága kóstoló – tokajiakra kihegyezve -, ahol a 2008-as remekül szerepelt, a 2009-es annál kevésbé. A tartalék palackok nálam kötöttek ki, és egy baráti társaságban felbontottam őket, hogy a 2008-ason keresztül megmutassam, milyen titkos kincsei vannak a magyar borászatnak. Continue reading “A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008”
Kínálatmustra: WineAge, az Újvilág-specialista kereskedés
A ma legnagyobb divatja a minőségi szegmenseben – talán nem is divat ez már, önkéntelenül is az ex-Művalkeszes Dagadtos szavai jutnak eszembe: piaci kényszer – a beavatkozásmentes bor. Ha létezik, ami ettől nem is állhatna távolabb, az az ezredforduló tájékán, leginkább talán Dél-Amerikában kicsúcsosodott, és ott továbbra is uralkodó irányzat, túlérett szőlőből készített, túláradó, édes, hömpölygős, vaníliás gyümölcsbombákkal. Létezik itthon kereskedés/forgalmazó, ami látszólag éppen erre szakosodott (a weboldalt végigböngészve ez a benyomása támad az embernek), illetve a műfajon belül is a felső ársávra (amit éppen ilyen körökben dívik leginkább “prémium borként” titulálni) – a WineAge. Continue reading “Kínálatmustra: WineAge, az Újvilág-specialista kereskedés”
Menőzés proseccóval – Merotto Cuvée del Fondatore 2017
Szerintem van még benne tartalék, de névnek ez is minimum 8 hengeres: Merotto Cuvée del Fondatore “Graziano Merotto” Valdobbiadene Prosecco Superiore Brut DOCG Rive di Col San Martino Millesimato 2017. Ha leküldjük a gyereket az ABC-be, és félünk, hogy rövid az esze, akkor azért elég lesz annyit beleírni a tenyerébe, hogy Merotto Fondatore. Nyilván nem küldjük, de Venetóban küldhetnénk, ott tényleg ilyesmiket lehet leemelni a csemegebolt polcáról cirka 15 euróért. Continue reading “Menőzés proseccóval – Merotto Cuvée del Fondatore 2017”
Szeresd, amit csinálsz, csináld, amit szeretsz – Casa Rojo Enemigo Mío 2017
Gyerekkoromban lenyűgözött Dürer szőrszálanként megfestett nyula, és felnőttként is megbabonázott a serténként megrajzolt vaddisznó. A vadkannak amúgy sok van a rovásán, ő a névben szereplő „Ellenségem”, aki azon dolgozik, hogy minél kevesebbet igyunk. Continue reading “Szeresd, amit csinálsz, csináld, amit szeretsz – Casa Rojo Enemigo Mío 2017”
Nem hajt a tatár – Szeleshát November 2017
Az első korty után a feleségem utálta ezt a bort. Az ártatlanság vélelmének méltányos idejű fenntartásán túl én sem találtam volna kapaszkodót a cáfolathoz. Noha nem akartam elhamarkodottan megbélyegezni, fejben már megvolt az alapgondolat: egy újabb múltban ragadt magyar bor, és az első címötlet is: „Megállt az idő”. Az idő azonban nem állt meg, jöttek-mentek a kontextusok, ételek, kedvek, borok, nap és árnyék – az utolsó decik a negyedik napon fogytak el -, és biztos kiesőből a derék középhadba küzdötte föl magát. Continue reading “Nem hajt a tatár – Szeleshát November 2017”
Nem kell mindig champagne – P-M Chermette Crémant de Bourgogne Blanc de Blancs
Az élet apró örömei közé tartozik a hétköznapi pezsgőfogyasztás. A fészbukos influenszerek sámpány mámorát elirigyelve én is rákaptam az ezerforintos teszkó kávára. A Tejútrendszer legjobb vétele teljes áron is csak 1300 forint, de rendszeresen ezer alá viszik, így reális problémafelvetés, hogy irsai olivérrel vagy inkább habzó hájlájffal akarunk megágyazni a vacsorának. Mielőtt végleg meggyőztem volna magam, hogy nekem már nem is kell a sámpány, gondoltam, kipróbálom, hogy mire megy a szegényember sámpánya (Crémant de Bourgogne) a szegényember kremanjával (Cava Brut). Continue reading “Nem kell mindig champagne – P-M Chermette Crémant de Bourgogne Blanc de Blancs”
Beszámoló – Badacsony New Yorkban 2019
Mindössze egyetlen órát tölteni egy ilyen rendvényen… csak a helyszínen döbbentem rá, mennyire fájdalmas is az időszűkében hozott kompromisszum. Szívesen beszélgettem volna a borászokkal, pótolnivalóm is bőséggel akadt – hogy mást ne említsek, még semmit nem kóstoltam eddig ilyen nevektől, mint a Csendes Dűlő Szőlőbirtok -, de most be kellett érnem a kutyafuttában mintavételezéssel. Continue reading “Beszámoló – Badacsony New Yorkban 2019”
Ausztrál kadarka – Spinifex Papillon 2017, Barossa-völgy
No, nem egészen kadarka, de ez már talán megtévesztett volna néhányakat a múltkori, beugratósnak szánt vakozáson. A bor valójában grenache-ból és cinsault-ból készül, a túláradó shirazok mekkájában, a Barossa-völgyben, de jobban már nem is különbözhetne a helyi boroktól – a grenache-okat is beleértve. Continue reading “Ausztrál kadarka – Spinifex Papillon 2017, Barossa-völgy”
You must be logged in to post a comment.