Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Kiválóan szemlélteti, hogy az olasz borok miért lehetnek annyira népszerűek. Toszkánában már esély sincs arra, hogy ezt a minőséget ilyen áron megkapjuk, de Emilia-Romagnában – ami egyébként nagy valószínűséggel a fajta őshazája -, teremnek még csodák. Alapvetően acéltartályban készült (mindössze egy ötöde érett 50 hektós hordóban), és sikerült a sangiovese ízét, zamatát megőrizni és részben új színben mutatni. Continue reading “Meglepődni jó – Pandolfa Federico Sangiovese 2017”
Papíron rioja, de köszönőviszonyban sincs a szokásos stílussal: ez inkább a garnacha édes gyümölcse, mint a tempranillo klasszikus szerkezete. Rioja-alsó (Rioja Baja) – ahol a borászat található – klimatikusan és fajtaösszetétel tekintetében is közelebb esik Navarrához, mint az „igazi” Riojához (Rioja Alta & Alavesa). A Vendimia szénsavmacerált primőrként kezdte karrierjét, de mára megkomolyodott. Continue reading “Édes kis bűn – Palacios Remondo La Vendimia 2017”
Officially Rioja but shows no resemblance to the standard style – this is a garnacha fruit bomb, not a savoury, elegant tempranillo. Rioja Baja, where the grapes come from is closer to Navarra both in terms of climate and varietal selection than to the „real” Rioja (Alta & Alavesa). Vendimia started out as a carbonic macerated young wine but since then seems to have grown in stature. Continue reading “Sweet Little Sin – Palacios Remondo La Vendimia 2017”
Mikor András barátommal szokásos egy hetes hazalátogatásáról értekeztünk, bevallom, egy kicsit átsiklottam az információ felett, hogy a spanyol vörösbor mellé holmi helyi fehérborokat is hoz a tervezett kóstolóra (amikor jön, többnyire iszunk). Luxemburgi bortermelés, ugyan már, nyilván nem véletlenül nem hallottam még róla. Ráadásul szürkebaráttal foglalkoznak, ezt nem lehet komolyan venni. Amit a pohárba kaptam, arra mondjuk semmi nem készíthetett volna fel. Continue reading “Jobbhorog a semmiből – egy letaglózó luxemburgi szürkebarát”
A márciusi Decanter mencía-tesztjének győztes bora. Minthogy a másik 87 versenyzőt nem kóstoltam, így a rábólintás részemről röhejesen megalapozatlan, de ez az a ritka eset, amikor szemrebbenés nélkül elhiszem, hogy igazuk van (a tavalyi Wine Spectator Top 100-ban a 35. helyen végzett és mások sem fukarkodtak az elismeréssel). Continue reading “Mestermű – Palacios Petalos 2016”
Winner of the latest Decanter mencía panel test (March 2019 issue). Not having tasted the other 88 contestants, my approval is hilariously unfounded but this time I can easily believe that it’s the best (having tasted quite a few panel test winners over the years this is the exception rather than the rule). It also made it to Wine Spectator’s Top 100 list in 2018. Continue reading “Mencía tour de force – Palacios Petalos 2016”
Nem ez a kedvencem az új Vida-címkék között, de így is magasan szárnyal az előzményekhez vagy a magyar átlaghoz képest. Grafikailag amúgy nem érheti kifogás, fenntartásaim alapvetően személyes jellegűek: soha nem rajongtam Pán Péterért (még kevésbé legfőbb rajongójáért). Continue reading “Friss fuvallat – Vida Ölelés Merlot 2016”
Not my favourite among the new batch of Vida labels but still way above the earlier ones or the Hungarian average. The graphic design is fine, my quibble is mainly personal: I never liked Peter Pan (even less so his best known fan). Continue reading “Breath of fresh air – Vida Ölelés Merlot 2016”
Régi motoros, sztenderd ajánlás. 2016 kiváló évjárat Bordeaux-ban, és ez a bor sem rossz. De nem tudok tiszta szívvel rajongani érte. Continue reading “Bordeaux Gazdaságos – Chateau Pey la Tour Reserve 2016”
An old favourite and standard recommendation over the years. 2016 is an excellent vintage in Bordeaux, and there is much to like about this wine. But it doesn’t make my heart beat faster. Continue reading “Budget Bordeaux – Chateau Pey la Tour Reserve 2016”
You must be logged in to post a comment.