Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A 2015-ös az egyik kedvenc hazai borom volt 2018-ban. Látva, hogy 2016 itthon – és Ausztriában – milyen remek évjárat lett fehérben, nem tűnt alaptalannak az a reményem, hogy ez még nagyobb dobás lesz. Sajnos, a kis lépés is csak hátrafelé jött össze. Continue reading “Bárány – Kreinbacher Juhfark Selection 2016”
The previous vintage of this wine was one of my favourite Hungarian whites in 2018. Considering how great 2016 proved to be for quality whites in Hungary (and in Austria) I had every reason to hope for something extraordinary. Alas, this wine is not the anticipated step forward. Continue reading “Lamb – Kreinbacher Juhfark Selection 2016”
Kadarka, mehh. Csak tudnám, miért foglalkoztat annyira. A beleképzelt eszmény ereje lehet – hogy a miénk, hogy egyedi, hogy másképpen jó, mint más borok. Már ha jó – még sohasem láttam ilyen pesszimistán a fajta helyzetét. Continue reading “Hatból egy – kadarkavak”
Véget ért a kalandozások kora, a furmint révbe ért. Magyar borászok dobjátok el a vésőt és a kalapácsot, a furmint már készen van. Sudár alakját Tamlyn Currin öntötte ércnél maradandóbb ódába. Hogy pontosan milyen és mitől olyan, amilyen, ezek annyira földhözragadt részletkérdések, melyekre ostobaság lenne költőtől várni a választ. Ahogy Gertrude Stein mondaná: a furmint az furmint az furmint az furmint. Continue reading “Az ellenállhatatlanul dögös furmint”
Miért éppen Beaujolais? Alföldi Merlot már járt itt előttem, de nem vennék rá mérget, hogy kettőnkön kívül akad még borkedvelő ebben az országban, akiben valaha is felmerült, hogy éppen erre a perifériákon kívül eső francia borvidékre szervezzen nyaralást – pláne, hogy Burgundia a szomszédban van, oda sem bonyolultabb eljutni. Continue reading “Felfedezlek, Beaujolais! I. rész”
Mivel a GM megszűnésével ez a poszt is eltűnt az éterben, és a 2017-es Csopaki Kódex-borokról írott posztjaim nehezen értelmezhetőek nélküle, ezért kivételesen az újraközlés mellett döntöttem.
Nagy ritkán megesik velem, hogy elindulunk valahová, de fogalmam sincs, hol kötünk ki. Az ilyen eltévedések ritkán ütnek ki jól, és idült control freakként a legkevésbé sem rajongok a meglepetésekért. Néha azonban jó irányban szaladunk túl a kiszámíthatón, beindul valami sajátos láncreakció, átszakad a téridő szövete, és a nyúlüreg szebbik végén lyukadunk ki. Continue reading “Váratlan vendégség – Fekete Pince, Csopak”
A 2016-osok visszakóstolása után nyugodt szívvel készültem szegedi barátaimnak megmutatni a 2017-eseket. Hatot kóstoltunk vakon heten. Beváltották a reményeket? Esélyt sem kaptak, hogy csalódást okozzanak. Continue reading “Jó az öreg a háznál – Csopaki Kódex 2017”
The retasting of some of the 2016s fully justified my high hopes for the Csopak Kódex wines so I was in bullish mood when our little circle set off for the 6 wine flight. Were my expectations fulfilled? Yes and no. Continue reading “Older and wiser – Csopaki Kódex 2017”
A legjobb olcsó magyar vörös, és kész. Évről-évre hozza a színvonalat, még sosem okozott csalódást, ezt nagyon kevés hazai tudja. Continue reading “Bors is back – Csányi Villányi Shiraz 2018”
Hiába töröm a fejem, nem tudok olyan 2013-as magyar vöröset felidézni, ami igazán tetszett volna (egyébként 2015-öst sem nagyon). Szekszárdot eső áztatta a szeptemberi szüret idején, és ezzel elúszott a jó évjárat esélye, ezért nem számítottam arra, hogy Vidáéknál lesz La Vida. Continue reading “Nem esett csorba – Vida La Vida 2013”
You must be logged in to post a comment.