Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
I’m not sure I’ve tasted a single Hungarian red from 2013 that I was happy with (or for that matter from 2015). I know that in Szekszárd it was long spells of rain in September that ruined an otherwise promising vintage so I wasn’t really expecting the Vidas to come out with their top wine. Continue reading “Integrity unharmed – Vida La Vida 2013”
Nem a dűlő-szöszölés és a presztízs, hanem a fajta és a stílus adja el a bort. Mára mindenki kijárta a bor általánost, és senki nem akarja harmadszor újraolvasni a kötelező olvasmányokat. A fogyasztó kíváncsibb, mint valaha. Többek között ez derül ki abból az interjúból, amit a ’The Buyer’ készített Peter McAtamney-vel, a Wine Business Solutions igazgatójával. Continue reading “Ki állítja meg az olaszokat?”
Én kb. 5 éve vagyok verdejo-rajongó. Azt nem tudom, hogy lehet-e verdejóból nagy bort készíteni (eddig eggyel találkoztam), de ez az az eset, amikor különösebben nem is érdekel. Nincs ugyanis még egy fajta, amelyik ennyire magától értetődően finom lenne, és, főleg, ilyen ritkán okoz csalódást. Continue reading “Cool cat – Telmo Rodriguez Basa Rueda 2017”
Idén is ellátogattunk a Szentesi Pincéhez, ahol egy ferdébe hajló délután keretében nem kevesebb, mint 27 bort vizsgáltunk be. Ha zanzásítani akarnék: megannyi rabul ejtő régi magyar fajta, egy érdekes rajnai kísérlet a zárási módokkal, meseszép 17-es évjárat, az egyik legjobb hazai kékfrankos és merlot élményem is ehhez a délutánhoz köthető. Continue reading “Szentesi vizit”
Abasár leghíresebb borásza egyúttal iskolaigazgató. De “igabát” más fából faragták, mint az átlag pedagógust: ránézésre viking rocker, és a gyerekeket is szereti. Borásznak sem átlagos, inkább kérdez, mint állít, inkább csodálkozik, mint előír. A Terroir Squad kisfilmje Major Leventéről:
A hónap végén vakteszten fogjuk kóstolni a 2017-es Csopaki Kódex-borokat. Ezt a mostani triót egyfajta főpróbának szántam. Na jó, őszinte leszek: inkább ellenpróbának. Azon belül is kétfrontos ellenpróbának. Én példamutatónak találom a Csopaki Kör munkáját, és amilyen mázlim van, még a borokat is szeretem. Ennek a látszólag eszményi felállásnak is megvan a maga buktatója: mi van, ha az eszem vezet az orromnál fogva? Azaz néha megkísért a kétely: tényleg olyan jók a borok vagy csak az én hozzáállásom kerekíti a pontszámokat fölfelé? Continue reading “A folytatás előzménye – Csopaki Kódex 2016”
Az alapok, 1500 forint környéke. Négy vörösből két felejthető, egy korrekt és egy lenyűgöző – ez még talán jobb is találati aránynak, mint ahogy általában sikerül kifognom. Continue reading “Borok a hiperből – Bodri, Kovács és Lánya, Günzer”
Az alábbiakban Erhardt Gábor építész gondolatait olvashatják Tokajról. “Magam is érdeklődéssel olvastam a Szik Mátyással készített interjút, mint ahogy a beszélgetés sorozat korábbi részeit. Nekem is szemet szúrt, hogy mindegyik sommelier egy valamiben közösen nyilatkozott: Tokajban nem mennek rendben a dolgok. Az mondjuk meglepő volt, hogy mindannyian másként gondolkodtak a követendő útról, mégpedig radikálisan.
Continue reading “Féltékenység terheli az emberi kapcsolatokat – Erhardt Gábor”
“Szik Mátyásnak lehet, hogy igaza van, voltak dolgok az elmúlt évtizedekben, amik ész nélkül történtek. Megváltozott az egész világ, megint, változott az ízlés, elindult még jó néhány vonat, a szuper naturáltól a nem-tudom-miig. Hogy Tokaj mire szállt föl, meg mire nem, a jó ég tudja. Az biztos, hogy lett 40-50 termelő, akinek tök jó borai vannak. Ez a harminc év hozadéka, tehát, hogy a nagy cégeken kívül még lett valami.” Continue reading “Állandóan farkast kiált mindenki – Homonna Attila”
You must be logged in to post a comment.