Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A regional hybrid: harvested in Sopron, vinified in Etyek. Sounds risky but the wine is faultless. Was named the best Hungarian kékfrankos (blaufränkisch) at some domestic wine competiton and won bronze at Decanter World Wine Awards scoring 88 points. Continue reading “Dressed in Oak – Etyeki Kúria Kékfrankos 2015”
A barbár. Nevezhetnénk így, akár Heimannék szekszárdiját – meglehet, hogy a franciára jobban is illene a név. Continue reading “Testes délfrancia vörös a hideg napokra – Domaine de Villemajou”
Lehet-e bármilyen fajtából nagy bort készíteni? Lehet-e bárhol nagy bort készíteni? Nem hiszem, hogy sokan mernének igennel válaszolni. Lehet-e egy fajtáról előre tudni, hogy tehetségtelen? Lehet-e egy borvidékről tudni, hogy komolyabb borok készítésére alkalmatlan? Erre már talán többen bólintanának. De szerintem a tehetség vélelme a fajtákat és a borvidékeket is megilleti: felbukkanhat egy őrült professzor, aki kimatekozza a képletet, jöhet egy királylány, aki vállalja a szájon csókolást. Continue reading “Fordított narancs – Szentesi Zengők”
Kékfrankos. Az egyik legjobb hazai dizájn, a piros csavarzárral nagyon pofásan mutat a palack. Continue reading “Borok a hiperből – Feind kékfrankos vs. Frittmann cabernet franc”
Alapvetően szeretem Kiss Gábor borait, de a fenntartás nélküli rajongástól azért messze vagyok. A legtöbb pannon borászhoz hasonlóan, sajnos, az ő neve sem garancia az évjáratokon átívelő minőségre (természetesen, nem az évjárati különbségek kivasalására gondoltam). Ezzel együtt, amikor villányi vöröset kell ajánlanom, az első két név mindig Wassmannéké és Kiss Gáboré. Continue reading “Kis klasszikus – Kiss Gábor Code 2016”
I have always had a soft spot for Gábor Kiss’s reds but it never meant uncritical acceptance. Like with most other Pannonian winemakers the name in itself is no guarantee for year in, year out consistency (and by consistency I don’t mean ironing out vintage differencies). Let’s just say that when I’m looking for a proper Villány wine I always start with Wassmann and Kiss Gábor. Continue reading “Classic cabernet – Kiss Gábor Code 2016”
Egy chilei vörös, ami nem esik bele az Újvilág klisészerű csapdáiba. Nem közönséges, nem émelyít. Már persze az előítéletekhez képest – egy burgundi pinot mellett kóstolva valószínűleg így is szörpre emlékeztetne. Continue reading “Moderált hedonizmus – La Poda Corta “el Grano” Carmenere 2017, Curico Valley, Chile”
Minden porcikájában korszerű bor. Túláradóan gyümölcsös, de megvan benne az a tisztaság és az a savgerinc, amire a mai értő borfogyasztó vágyik. Az alkohol mérsékelt és kiváló kísérője az étkezéseknek. Continue reading “Gólyahír – Rókusfalvy Fresküvé 2018”
The profile is hugely contemporary. It is brimming with fruit, but also shows that clarity and edge of acidity that today’s more sophisticated wine drinkers crave. It is moderate in alcohol and its food matching credentials are impeccable. Continue reading “Spring in its step – Rókusfalvy Fresküvé 2018”
Villány arca szokatlan megvilágításban. Egy ambiciózus pinot noir, ami nem látott fahordót és még meleg évjáratban is megáll 13%-nyi alkoholnál. Akár Losonci Bálint mátraijának a testvére is lehetne, csak míg az a bisztrós, vidám változat, ez a komolyabb, strukturáltabb. Gyümölcsei hasonlóak (eper és hibiszkusz), ám visszafogottabbak, illata és íze is elsősorban fanyar – talán közelebb áll nebbiolóhoz, mint pinot-hoz. Szellős felépítés ide vagy oda, ez igencsak feszes, tetszetősen kemény, nem az az elomló játékbor. Masszív, de nem durva tannin fokozza az olaszos karaktert, nekem tetszik így. Néhány hónap érlelés még jót tehet neki, kicsit korán sikerült rányitni.
You must be logged in to post a comment.