Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Ifj. Vida Péter küldött nekünk egy hatpalackos keresztmetszetet, ami végül nálam kötött ki és kiváló apropót jelentett ahhoz, hogy szétnézzek a magyar vörösek között. Az alsó polc a best buy-kudarc miatt amúgy is indokolt volt, a középső és a felső meg az itthoni készletekből adódott. Értek kellemes meglepetések, ezekről részletesebben írok, ami beleszürkült az átlagba vagy verte a lécet, arról csak slágvortokban. Continue reading “Suckling szőrtelen szíve – vörösek szekszárdi hangsúllyal”
Ha besétálnék egy úri borszabóhoz, hogy készítsen nekem egy passzentos öltönyt, ami hűen tükrözi az ízlésemet és finoman korrigálja az alkatomat, az eredmény megszólalásig hasonlítana egy Josep Grau-borra. Amikor néhány hete megpróbáltam rendet rakni a fejemben, a teoretikus zokni-szortírozásnak az lett a végeredménye, hogy a nekem tetsző bor áttetsző és szaftos. Sajnos, mindkét jelző magyarázatra szorul, jobb híján ragozom is őket hosszasan, pedig létezik tökéletes illusztráció, az aktuális Grau-szortimentben mindjárt hármat is találtam. Continue reading “Én így szeretem – Josep Grau Viticultor”
Ott tartottunk, hogy a Decanter World Wine Awards-on aranyérmes lett és a best buy válogatottba is bekerült a szekszárdi Schieber Borászat 2021-es Trilógia Bikavére. A 95 ponthoz az alábbi kóstolási jegyzetet rendelték: „Harmonikus házasítás, sötét bogyós gyümölcsökkel, szilvával és vaníliával, érett tanninnal és élénk, szaftos savakkal. Vonzó és jellegzetes.” Continue reading “A legkisebb királyfi – Schieber Trilógia Bikavér 2021”
A napokban belebotlottam egy remekül szerkesztett, látványosan fotografált és tartalmilag tökéletesen meggyőző libanoni borturisztikai kisfilmbe. A feleségem tíz perc után elkezdte a skyscanneren a jegyárakat pörgetni. Történelem, táj, ókori oszlopcsarnokok, gasztronómia, Baalbek és cédrusok, nyolcezer éves borkultúra, ezer méter fölötti ültetvények. Amíg forgatott a stáb, az ország éppen zavartalanul működött (ki kell fogni). Continue reading “Ha egy van, az már siker? – magyar pinot”
Szigorúan kínálati oldalról, szigorúan önérdekből végzett piackutatásom legutóbbi részeredménye: két kiváló magyar riesling és hosszabb kihagyás után, két német asszaszin. Gyorsan szögezzük le, nálam kettős a mérce: ha magyar vagy, a német alap megugrásának is felállva tapsolok, ha német vagy és elmarad a csoda, örökre elfelejtelek. De ha fejben kivonom a lejtést a pályából, akkor is igaz marad: az elmúlt hónapban akadt magyar, amit szívesebben ittam, mint echte németeket (a kettő, az már több).
Kaptunk a Heimann-családtól egy kartonnyi Barbárt, négy szakállas veteránt és két bébibarbárt. Mindig jó érzés arra gondolni, hogy valahol, valakit érdekel a véleményünk, aztán ahogy közeledik a kóstolás napja, eluralkodik a vizsgadrukk és a balsejtelem. Ezúttal azonban nem paráztam, a 2019-est vagy féltucatszor kóstoltam, tucatnyi barátomnak ajánlottam, soha nem hozott szégyent a fejemre, vagyis általános lebőgéstől nem tartottam. Continue reading “Nagy bort készíteni a legkönnyebb, ezért sikerül olyan ritkán – Heimann Barbár 2016-2021”
Furmint Csopakról? Van ennek hagyománya és most már jövője is, mivel a régen szigeti néven futott fajta engedélyezett kiegészítő lett a Kódex-borokban (amelyek korábban 100 százalékban olaszrizlingből készültek). Annak idején, a hír hallatán nem tapsikoltam örömömben, de ezért kell a fajtaválasztást és az eredetvédelem kalibrálását azokra bízni, akik értenek hozzá, saját bőrükön érzik az éghajlatváltozást és a saját borukat viszik vásárra. Continue reading “Nem a furmintban van a hiba – St. Donát Márga Furmint Válogatás 2021”
A tápláléklánc alján csipegető mindenevőként ritkán adódik alkalmam a piramis csúcsán trónoló, überrieslingekkel találkozni. Amikor az univerzális lottósorsoláson mégis összejön egy hármas vagy négyes találat, és beesik hozzánk egy Grosses Gewächs, annak általában fészkelődés, feszengés, zavart hallgatás a vége. Szerencsére az aljnövényzet bőven kárpótol. Continue reading “Rieslingből jó az olcsó is – körkép 2021/2022”
Ludányi Balázsról először Losonci Bálinttól hallottam, és a sajtóban ill. a zuhanyhíradóban azóta elejtett infómorzsák mind azt látszanak igazolni, hogy jó szemmel szúrta ki az ifjú tehetséget. Ez a bora is akkora, hogy beszakad alatta az asztal. Continue reading “A fal adja a másikat – Centurio Fáy-Domb Hárslevelű 2021”
Eredetileg én is éreztem a kényszerítő erőt abban az érvelésben, hogy Magyarország a fürgelábú Akhilleusz és Ausztria az ólomléptű teknős, így elkerülhetetlen, hogy idővel ledolgozzuk a hátrányt. Zénón paradoxona szerint persze soha nem előzhetnénk meg őket, de ez nem is volt cél. Continue reading “Megkergetett a teknős”
You must be logged in to post a comment.