Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Eredetileg én is éreztem a kényszerítő erőt abban az érvelésben, hogy Magyarország a fürgelábú Akhilleusz és Ausztria az ólomléptű teknős, így elkerülhetetlen, hogy idővel ledolgozzuk a hátrányt. Zénón paradoxona szerint persze soha nem előzhetnénk meg őket, de ez nem is volt cél. Continue reading “Megkergetett a teknős”
Bajban lettem volna, ha arra kell fogadnom, hogy a Wein & Co kezd el előbb móri ezerjót forgalmazni vagy a Bortársaság osztrák olaszrizlinget. Más kérdés, hogy én abba az üres halmazba tartozom, akit magyarként is érdekel az osztrák olaszrizling. Pontosabban, magyarként érdekel csak igazán az osztrák olaszrizling: vajon mit ad hozzá az illír klíma, a meszes márga és az osztrák/szlovén borkultúra kedvenc horvát fajtámhoz? Continue reading “Olaszrizling Ausztriából – Lackner-Tinnacher Welschriesling Südsteiermark 2021”
Talán az őshonos fajták iránt fel-fellobbanó lelkesedésem késztethette kedves barátomat arra, hogy megajándékozzon ezzel a palackkal. Életem első Tóth és Tóth-ja, életem első nem-Szentesi gohérja. Magamtól le nem venném a polcról, sem a név, sem a címke, sem az ár nem csábít hirtelen felindulásból elkövetett beszerzésre. De hát ezért vannak a jó barátok. Continue reading “A hevesi verdejo – Tóth és Tóth Gohér 2021”
Közszolgálati szempontból merő hülyeség erről a borról írni, mert nálam a nyomdai átfutási idő hosszabb – nyomda nélkül is -, mint a bor kifutási ideje. Hogy miért ennyire kapós, csak találgatni tudom. Olyan kevés készül belőle, hogy megveszik a rokonok, szép a címkéje, egzotikusan izgalmas az őshonos? Continue reading “Drága, ritka, jó – Földi Bálint Kéknyelű 2021”
Ha a Gizellánál az összespórolt uzsonnapénz volt az indulótőke és a rakétát a Hold-utazáshoz a szomszéd bérelt garázsában barkácsolták, akkor a Barta Pince űrexpedíciója a NASA tervei alapján, a szövetségi büdzsé támogatásával létrejött mintaprojekt, ahol a körömreszelőt is méretre gyártották. A hasonlat második fele rögtön pontosításra szorul. Ha Elon Musk vagy Jeff Bezos emberi gyengesége nem lenne kínosan nyilvánvaló, akkor egyből SpaceX-et vagy Blue Origint mondtam volna, hiszen Barta Károly mögött nem áll szövetségi büdzsé, és egyik gyerekének sem keresztanyja Ferencz Orsolya Ildikó. Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy a Barta Pince is heroikus vállalkozás, de a koncepció, az induló tőke és az üzleti terv megelőzte az első kapavágást. Continue reading “Magaslat – Barta Öreg Király”
Annyit dicsértem már a Priorokat, hogy ezúttal inkább eltekintek a nagy megfejtésektől, meg bigpikcsörbe keretezéstől. Nemes egyszerűséggel endorszálom (copyright by Márton Gulyás, a hajmeresztő anglicizmusok posztmodern nemtője). Akinek ez mond valamit: nem a 2019-es örökségét, hanem a 2020-asét viszi tovább. Continue reading “Elkapták a fonalat – Pannonhalmi Főapátság Prior 2021”
Másfél évtizede minden kadarka-tesztnek az a konklúziója, hogy „nem az igazi”. Mi lenne, ha most egyszerűen szkippelnénk a konklúziót? Mennyivel jobban hangzik, hogy kipróbáltam négy kadarkát, és rögtön találtam két jót? Ráadásul, mézes madzaggal átkötnék oda, hogy árban sem vészesek. Continue reading “Más és finom – kadarkák”
Augusztusban végre-valahára eltoltuk a biciklit Tokajba és jó három órát töltöttünk Szilágyi László társaságában. Bott Frigyes óta nem találkoztam hasonlóan józan, racionális és kiegyensúlyozott borásszal. Ami azt illeti, kissé meg is ijedtem, hogy mégis hol van a tűz, az alkotói paranoia legalább szemvillanásnyi szikrája. Mint tudjuk, Bott Frigyest időközben megcsapta a kéntelenség füstje, és ma már szürrealista, határsértő borokat palackoz, így nem kizárt, hogy néhány év múlva Szilágyi Lászlót is beszippantja valamelyik karizmatikus szőlészeti kisegyház. Per pillanat azonban az eszére és az excel-táblára hallgat, kiváló borokat készít, nincs oka amulettek vagy varázskristályok után kapkodni. Continue reading “Természetes intelligencia – Gizella 2021”
Köztudott, hogy annak, amit hallunk, csak egy részét halljuk, annak, amit olvasunk, csak egy részét látjuk, a többit az agyunk egészíti ki bonyolult valószínűségszámítási mechanizmusok segítségével. Valami olyasmi ez, mint a sokat kárhoztatott AutoCorrect, így aztán én sokadszorra is Makacsra javítom a Matacsot. Pedig ez a bor minden csak nem makacs. Continue reading “Gyümölcshegyek – Kislaki Matacs Chardonnay 2021”
Nincs semmilyen új sztorim vagy szóra érdemes felismerésem, ez most csak pőre pontosztogás és ajánlás lesz. Maximum azért érzek egy kis kognitív viszketést, mert hiába ostorozzák annyit a halványságot bálványozó provanszi rozékat, én esztétikai többletet továbbra is csak bennük találok és a Chateau d’Esclans, Domaine Ott, Figuiere élboly megbolygatására irányuló kísérleteink továbbra sem hoztak sikert. Continue reading “Már a látvány hűsít – provanszi rozék”
You must be logged in to post a comment.