Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Egész nyáron indexen voltak a vörösek, hiába vettem hébe-hóba egy-két palackkal, a feleségem és a hőmérséklet tettek róla, hogy soha ne kerüljenek sorra. Amikor aztán néhány hete beleunva a kánikulába, „ha nem esik, ha nem szakad, akkor is vöröset fogunk inni” felkiáltással sorra bontottam zárolt készletünk kadarka-szabású tételeit, a Márkvárt lett az egyik csoportgyőztes. Continue reading “Mentsd a tőkét, ne siránkozz – Márkvárt Kadarka 2022”
A tápláléklánc alján csipegető mindenevőként ritkán adódik alkalmam a piramis csúcsán trónoló, überrieslingekkel találkozni. Amikor az univerzális lottósorsoláson mégis összejön egy hármas vagy négyes találat, és beesik hozzánk egy Grosses Gewächs, annak általában fészkelődés, feszengés, zavart hallgatás a vége. Szerencsére az aljnövényzet bőven kárpótol. Continue reading “Rieslingből jó az olcsó is – körkép 2021/2022”
Az üzemszerű működés nem erősségünk és ezúttal is szégyenletes késésben vagyunk a nyári/őszi best buy-ajánlóval. A malmok azért őrölgetnek, noteszszinten már gömbölyödik a mezőny. Az ex-PAP (aktuálisan PFA) rajnaijának kijárna lassan egy életmű-díj, nincs még egy bor, ami ennyiszer ugrotta meg az ajánlási küszöböt. Elég sok magyart, még több németet kóstoltam az elmúlt hónapokban, így nyugodtan mondhatom, hogy továbbra sincs jobb tipp, ha széles körben kapható stabilan rieslinges rajnaira vágyunk. Continue reading “Magyar klasszikus – Pannonhalmi Főapátság Rajnai Rizling 2022”
Ez a bor annyira tetszett, hogy az is megfordult a fejemben, talán ideje lesz rehabilitálni a VT alapszériáját. Szigorúan 2022-nél maradva a zöldveltelinijükkel próbálkoztam és bár nincs vele különösebb probléma, a felderítés folytatását elnapoltam, a sauvignon blanc-ból ellenben a harmadik palacknál tartok. E sorok írásakor éppen kiváló külföldi riválisok társaságában kóstolom és nincs szekunder szégyenérzetem. Continue reading “Sikeres háziasítás – Villa Tolnay Sauvignon Blanc 2022”
Baráti, sőt, családi körömben a Kősziklás kultpince. Én nem vagyok született rajongója ennek a kendőzetlen reduktív stílusnak, de az évek folyamán meggyőztek, hogy ebben a műfajban itthon ők diktálják a tempót. A müller-thurgau, amit ők megbocsáthatatlan módon rizlingszilváninak hívnak – az EU-ban 2008 óta nem használható ez a név -, kiváló fajta, a riesling össze-vissza keresztezések között talán a legjobb. És ezzel a borral a csúcsra értek, ez a Kősziklás-stílus megdicsőülése, a kitartó, következetes és okos reszelgetés megkoronázása. Continue reading “Müller-thurgaut minden háztartásba! – Kősziklás Rizlingszilváni 2022”
Én ugyan nem láttam az elődben az aranynál is aranyabb érmet, de attól még remek bor volt, ár/érték arányban pedig szinte magányos csúcs. A fenntartásaimat magyarázhatta az, hogy ősidők óta farigcsálom magamban az olaszrizling ideáltípusát és ez egy outlier, de az is lehet, hogy pusztán az irigység beszélt belőlem, mivel nem én szúrtam ki, hogy mekkora érték rejtőzhet 1500 forintnyi csavarzár, palack, címke, ÁFA + balatonbor mögött. Continue reading “A szupernóva árnyékában – Zelna Balatonbor Olaszrizling 2022”
Néhány évvel ezelőtt egy vörös Loliense a súlycsoportjához tartozó villányiak ellen csúnyán cserben hagyott, azóta kerültem a pincét. A gyanakvás falán csak a rozé tudott rést ütni, egyébként úgy könyveltem el Konyáriékat, hogy kétezeröt fölött tőlük bármi túl nagy kockázat. Aztán támadt egy olyan ötletem, hogy borbaráti körben tarthatnánk „nagyviziteket”, valahogy úgy, mint a „tilón” sorozat idején és a Konyári Pincészet is adná magát egy átvilágításhoz. Már ha nem eleve reménytelen. Continue reading “Kibékülés – Konyári Loliense Fehér 2022”
You must be logged in to post a comment.