Nem a világ legszebb címkéje. Ellenben irsainak figyelemreméltó a bor, és ezzel a kijelentéssel nem szokás dobálózni.
Nem tucatbor – Nyakas Irsai Olivér 2021
Author: Németi Zoltán
Helyszíni szemle képekben – Szent Donát, Csopak
Kínzó szárazság nyomai mindenfelé, de Csopak így is gyönyörű. A Szent Donát pince teraszára pusztán a panoráma miatt is megéri kiülni, de minket persze nem elsősorban ez vonzott ide. Continue reading “Helyszíni szemle képekben – Szent Donát, Csopak”
Fehéret Villányból – Bakonyi Csavargó 2020
Ez a bor nekem mindig rácsodálkozás. Szóval a villányi fehér jó tud lenni. A stílus sem ismerős más borvidékeinkről, meg is lep, vakon valószínűleg osztráknak tippelném a precizitása, élénksége révén. Na és a magyar zöldvelteliniben sem hiszek, ritkán győz meg – ez ugyan házasítás, még az is lehet, hogy azért működik. És ha már, akkor örömmel látom, hogy az általam sokra tartott, ám fájóan mellőzött hungarikum, a királyleányka is helyet kapott benne. Continue reading “Fehéret Villányból – Bakonyi Csavargó 2020”
Aminek szánták – Tüske Siller 2020
Elvétve még találni sillert a polcokon. A kihalás szélén áll a bortípus, talán nem minden ok nélkül – én történetesen időről-időre próbálkozom vele valamiért, vonz ez a színfolt a bortérképen, de a lelkesedésem általában néhány próbálkozás után kifullad. Szabályt erősítő kivételként a Piroska Siller ugrik csak be (éppenséggel az aktuális 2021-est túl savasnak találom), Polgárék villányijáról is jó emlékeim vannak, és most megint találtam egy kellemes darabot. Continue reading “Aminek szánták – Tüske Siller 2020”
Túl jó hiperbe – Lajvér Szekszárdi Kékfrankos 2019
Pannon rosso. A magyar vöröst én kékfrankosként képzelem el. Nem kizárólagosan, hanem alapértelmezésben. Ahogy sangiovesére vágyom, ha toszkán bort akarok inni. Continue reading “Túl jó hiperbe – Lajvér Szekszárdi Kékfrankos 2019”
Vasgyúró – Fritz Father Kékfrankos 2017
Nem illene kedvelnem ezt a bort. Pláne nem ajánlani. Nagy alkohol, fajtajelleg helyett tölgyhangsúly, elegancia helyett szemérmetlen hedonizmus. Örülök, hogy Szekszárd zöme már más irányba tart, de úgy tűnik, ezt a stílust is lehet jól csinálni.
Szerethető portugieser – Vylyan Macska 2020
Alacsony elvárásnak könnyű megfelelni, mondhatnánk. Portugiesert ritkán veszek, akkor is azzal, hogy biztos ez is kiábrándító lesz. De a Macska kifejezetten tetszett, olyannyira, hogy visszamentem még egy palackért. Még mindig tetszett. Ezek után felbátorodva próbáltam rá egy T****ire – az “oportó” iránt ébredező bizalmam itt tüstént zátonyra is futott. Continue reading “Szerethető portugieser – Vylyan Macska 2020”
Bakonyi Pincészet cabernet franc vertikális 2010-2016
Érdemes egy jó, 4500 forintos, középosztálybeli villányi franc-t érlelni? A kérdésre én gondolkodás nélkül rávágnám az igent – ha létezik itthon vörösbor kategória ebben az ársávban, aminek eltarthatóságában nem kételkedem, az éppen a cabernet & co., mindenek előtt Villányból és Szekszárdról. Continue reading “Bakonyi Pincészet cabernet franc vertikális 2010-2016”
Bolyki Királyleányka 2020
Semmi nem változott, csak az évjárat. Minden más a régi: egyrészt királyleánykát fajtaborként alig kapni – még tömegtermelt, alsópolcos opcióban is csak elvétve, nem hogy minőségre kihegyezve -, másrészt továbbra is úgy gondolom, hogy ez a karakteres szőlő többre hivatott, harmadsorban pedig a Bolyki most is ütős.
Kékfrankos-kedvenc: Zachár 2018, Sopron
Nem tudnék hirtelen még egy ilyen izgalmas és szép kékfrankost említeni itthonról. Külön öröm, hogy ezt egy soproni borról mondhatom el – a borvidék évek óta baljós csendbe burkolózik, az egykori húzónevek – az a kevés – sem csengenek már úgy, mint az ezredforduló utáni hőskorszakban. Continue reading “Kékfrankos-kedvenc: Zachár 2018, Sopron”
You must be logged in to post a comment.