Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Ludányi Balázsról először Losonci Bálinttól hallottam, és a sajtóban ill. a zuhanyhíradóban azóta elejtett infómorzsák mind azt látszanak igazolni, hogy jó szemmel szúrta ki az ifjú tehetséget. Ez a bora is akkora, hogy beszakad alatta az asztal. Continue reading “A fal adja a másikat – Centurio Fáy-Domb Hárslevelű 2021”
Baráti, sőt, családi körömben a Kősziklás kultpince. Én nem vagyok született rajongója ennek a kendőzetlen reduktív stílusnak, de az évek folyamán meggyőztek, hogy ebben a műfajban itthon ők diktálják a tempót. A müller-thurgau, amit ők megbocsáthatatlan módon rizlingszilváninak hívnak – az EU-ban 2008 óta nem használható ez a név -, kiváló fajta, a riesling össze-vissza keresztezések között talán a legjobb. És ezzel a borral a csúcsra értek, ez a Kősziklás-stílus megdicsőülése, a kitartó, következetes és okos reszelgetés megkoronázása. Continue reading “Müller-thurgaut minden háztartásba! – Kősziklás Rizlingszilváni 2022”
Luka Enikő butikborászata fénylő kis csecsebecse a magyar bor mentális térképén. Ahhoz pici – és egy ideje drága -, hogy sokan ismerjék, de akik ismerik, hűségesen kitartanak mellette. Én nem vagyok rajongó, de megértem őket. Luka-borban még nem csalódtam. Ez elég erős érv? Continue reading “Luka-átvilágítás”
Wojciech Bonkowski az első kelet-európai master of wine. Wojciech Bonkowski Tokaj elkötelezett rajongója. Wojciech Bonkowski a Master of Wine diplomamunkáját Tokajról írta. Azt vizsgálta meg, hogy az általa a legátgondoltabbnak és legkidolgozottabbnak gondolt dűlőbesorolási rendszer, az osztrák ÖTW-é alkalmazható-e Tokajra. Continue reading “Lengyel barátunk szerény javaslata”
Én ugyan nem láttam az elődben az aranynál is aranyabb érmet, de attól még remek bor volt, ár/érték arányban pedig szinte magányos csúcs. A fenntartásaimat magyarázhatta az, hogy ősidők óta farigcsálom magamban az olaszrizling ideáltípusát és ez egy outlier, de az is lehet, hogy pusztán az irigység beszélt belőlem, mivel nem én szúrtam ki, hogy mekkora érték rejtőzhet 1500 forintnyi csavarzár, palack, címke, ÁFA + balatonbor mögött. Continue reading “A szupernóva árnyékában – Zelna Balatonbor Olaszrizling 2022”
Talán az őshonos fajták iránt fel-fellobbanó lelkesedésem késztethette kedves barátomat arra, hogy megajándékozzon ezzel a palackkal. Életem első Tóth és Tóth-ja, életem első nem-Szentesi gohérja. Magamtól le nem venném a polcról, sem a név, sem a címke, sem az ár nem csábít hirtelen felindulásból elkövetett beszerzésre. De hát ezért vannak a jó barátok. Continue reading “A hevesi verdejo – Tóth és Tóth Gohér 2021”
Milyen a St. Andrea ma? Magam is alig akarom elhinni, de 18 évvel a „Stylist a présházban” című dolgozatom megírása után a St. Andrea továbbra is kísérletezik. Miközben zajlik a bársonyos nemzedékváltás, a kísérletező kedv változatlan hevességgel lobog. A címkék letisztultabbak lettek, a szortiment áttekinthetőbb, de nem szűkebb – a honlapból kiindulva most is 20-25 különböző bort készíthetnek. Nemhogy nem kóstoltam még, de nem is tudtam arról, hogy létezik St. Andrea pezsgő. Nem egy, három. Csupán bikavérből hetet számoltam össze. Continue reading “St. Andrea-átvilágítás”
A Liverpool berámolt hetet, nekem is illene magasan kezdeni a hetet. Pláne, hogy egyéb okokból el voltam tiltva a betűvetéstől, miközben a mintavételezés zavartalanul haladt és torlódott az anyag. A folyóügyeken belül is kiemelt jelentőségű volt a felsőpulyai Lakompakon realizált nagyvak parti. Szűkebb körben, a nyilvánosság teljes kizárásával tavaly már teszteltük ezt a társasjátékot, és az annyira jól sikerült – értsd: meghökkentőre -, hogy idén új helyszínen és bővített stábbal megismételtük. Continue reading “Zokni kihívás”
Néhány évvel ezelőtt egy vörös Loliense a súlycsoportjához tartozó villányiak ellen csúnyán cserben hagyott, azóta kerültem a pincét. A gyanakvás falán csak a rozé tudott rést ütni, egyébként úgy könyveltem el Konyáriékat, hogy kétezeröt fölött tőlük bármi túl nagy kockázat. Aztán támadt egy olyan ötletem, hogy borbaráti körben tarthatnánk „nagyviziteket”, valahogy úgy, mint a „tilón” sorozat idején és a Konyári Pincészet is adná magát egy átvilágításhoz. Már ha nem eleve reménytelen. Continue reading “Kibékülés – Konyári Loliense Fehér 2022”
Tavaly decemberben Lech am Arlbergben, egy osztrák síparadicsomban tartották a Kékfrankos Csúcstalálkozót (osztrákul: Blaufränkisch International Summit). Magyar borászt ugyan nem hívtak meg, de kóstoltak olyan bort, ami nálunk termett szőlőből készült (Heumann rozé és Wetzer kékfrankos). Ezen a találkozón hangzott el David Schildknecht szájából az a mondat, amely egy alapvető szempontra hívja fel a figyelmet a nemzetközi kontra helyi fajták vitában: „Egyértelmű elmozdulás tapasztalható az “Ilyet mi is tudunk” felől az “Ilyet csak mi tudunk” irányába”. Continue reading “Mi lesz veled, kékfrankos?”
You must be logged in to post a comment.