Szigorú hozamkorlátozással kellett dolgoznom, évek óta nem volt ennyi ünneplésre alkalmas vörös a piacon. Hiányérzetem csak hazai oldalon van, de jövőre talán befutnak a 2017-es nagyborok és javulnak az arányok. Ezúttal is érdemes lehet a böngészést kiterjeszteni best buy rovatunkra, akadnak még jó borok 10 euró környékén. Ráadásként egy majdnem piros pezsgő, ami a rosé champagne-láz tombolása idején különösen jó vételnek tűnik. Continue reading “Piros karácsony 2019” →

Egy karácsonyi bor esetében nem elég ünnepinek lenni, annak is kell látszani. És nem elég ünnepinek lenni, de lehetőleg univerzális szexepíllel is kell rendelkezni. Próbáltam a fenti szempontok alapján válogatni, de csak abban lehetek biztos, hogy én bármelyiknek örülnék akár ajándékként kapnám, akár az ünnepi vacsoránál kerülne elő. (Hamarosan következik a vörös folytatás.) Continue reading “Fehér karácsony 2019” →

Amikor az ember már rég túlvan azon, hogy szárazat kell inni, mert azt mondják. Már csak azért is akkor vesz ilyet, mert ez nem is annyira édes vörös, mint inkább rétegbor: nem valószínű, hogy kapni hasonlót Magyaroroszágon, felhajtása külön erőfeszítést igényel. Ez egy vin doux naturel, azaz nagyjából a portói (lásd Alföldi Merlot tavalyi írásait: Édes vörös első és második rész) francia rokona, hasonló technológiával készített, erősített bor.

Continue reading “Édes vörös a sznobizmuson túl – Mas Amiel 2015, Maury AOP, Franciaország” →

Szegedtől 35 kilométerre, éppen csak a határ túloldalán, Hajdújáráson él és dolgozik Maurer Oszkár, az egyik legeredetibb magyar borász. Szőlői részben a Dél-Csongrádi borvidékhez tartoznak, részben a magyar borászat bölcsőjének tekinthető Szerémségben. “A szőlő mindenhez közelebb vitt engem, ami számomra fontos volt. A bor engem hazavezetett.”