Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Continue reading “Szekszárdi zamatbajnok – Németh János Deviant Syrah 2020”
Legokosabb barátaim szerint nem a champagne drága, hanem mi vagyunk csórók. Eggyel kevésbé okos barátaim szerint mindenről a piac dönt: ha több champagne készülne vagy kevesebben lennének, akik ennyit is hajlandóak megadni érte, akkor olcsóbb lenne. Continue reading “Miért olyan drága a champagne?”
Tavaly a Stumpf Pincészetnél Egerben terjedelmes borsort volt szerencsém végigkóstolni kereskedő barátommal, syrah-val, merlot-val és cabernet-vel zárszóként. Nem tagadom, utóbbi (2017) különc mivoltával is megnyert magának (16% az alkoholja, voltaképpen egy desszertbor), de nagy fajták ide, nagy fajták oda, összességében nekem a kékfrankos tetszett a legjobban. Continue reading “Stumpf Pincészet Nagy-Eged “Öregtőkék” Kékfrankos 2017″
Etalont kóstolni. Amit még egy kis társaság össze tud dobni. Amit nem iszunk, ha nem dobjuk össze. Ezzel indult a nézelődés. Continue reading “Syrah referencia – Domaine Rostaing Cote-Rotie Cote Blonde 2018”
Legalábbis, Amerikában. Ezt állítja Eric Asimov „Az amerikai borágazat helyzete” című tanulmányra alapozva. Continue reading “Csak az öregek isznak bort”
“Boros rendezvényeken általában úgy sorakoztatják fel a palackokat, hogy a pezsgők állnak elöl és a desszertborok a végén, de nekem feltűnt, hogy vannak, akik előbb a vöröseket kóstolják és aztán mennek vissza a fehérekhez. Ez csak egyéni ízlés kérdése, vagy van valami értelme?” Ezt a kérdést egy Alystair McGlynn nevű skót úriember tette fel, és a Decanter 2018. augusztusi számában Andy Howard MW válaszolt rá. Continue reading “Mi a helyes kóstolási sorrend?”
A champagne-t is kezdjük igazi borként kezelni. Állítólag ez az elmúlt húsz év legfontosabb fejleménye a Champagne-univerzumban, legalábbis Peter Liem szerint, akit illik komolyan venni, merthogy ő az aktuális kötelező olvasmány és rezidens rezonőr. Ha jól értem Liemet, akkor Champagne két központi probléma megoldásán dolgozik, az egyik kitörni a technológiai bor skatulyából és feléleszteni a 20. század utolsó felében eltaposott és eltemetett terroirközpontú szemléletet, a másik, a dozázs szerepének helyes értelmezése, praktikusan szembeszállni a zéródozázs puritánokkal. Continue reading “Ne szégyelljük, ha élvezzük! – évzáró pezsgők”
Lehet egy kékfrankos az ünnepi vörös, ami karácsonykor az asztalra kerül? Hogy Ausztriában mit válaszolnának erre, az nem is igazán kérdés. Már csupán az árakat nézve sem. A Wein & CO legdrágább osztrákjait böngészve az abszolút csúcson ugyan mást találunk (kvázi egy bikavért), de a 60 és 90 euró között élbolyt már a blaufrankisch uralja. Continue reading “Ünnepi kékfrankos: Takler Szenta-Hegyi 2018”
Ha a Gizellánál az összespórolt uzsonnapénz volt az indulótőke és a rakétát a Hold-utazáshoz a szomszéd bérelt garázsában barkácsolták, akkor a Barta Pince űrexpedíciója a NASA tervei alapján, a szövetségi büdzsé támogatásával létrejött mintaprojekt, ahol a körömreszelőt is méretre gyártották. A hasonlat második fele rögtön pontosításra szorul. Ha Elon Musk vagy Jeff Bezos emberi gyengesége nem lenne kínosan nyilvánvaló, akkor egyből SpaceX-et vagy Blue Origint mondtam volna, hiszen Barta Károly mögött nem áll szövetségi büdzsé, és egyik gyerekének sem keresztanyja Ferencz Orsolya Ildikó. Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy a Barta Pince is heroikus vállalkozás, de a koncepció, az induló tőke és az üzleti terv megelőzte az első kapavágást. Continue reading “Magaslat – Barta Öreg Király”
You must be logged in to post a comment.