Megittam a világbajnokot – Jammertal Cassiopeia Merlot 2015

~ Alföldi Merlot

Gyakoriságban még nem tartunk ott, hogy kattintás nélkül menjünk el egy világsiker vagy majdnem világsiker mellett, de most már két-három havonként stabilan becsenget egy. A nyáron az egyik világraszólót a gyakorlatilag ismeretlen Jammertal Borbirtok szállította Cassiopeia Merlot-jával, amely „a világ legjobb vörösbora […] lett”. Bennem ilyenkor mindig villogni kezd a bullshitriasztó, de alaposabban utánanézve, kiderült, hogy az eredményt lehet akár így is tálalni. Utána pedig azért néztem, mert egy barátom ezzel az instant legendával toppant be hozzánk, és én ilyenkor reflexszerűen szolgálatba helyezem magam. Continue reading “Megittam a világbajnokot – Jammertal Cassiopeia Merlot 2015” →

Bordeaux okosban – Chateau Brehat 2016 Castillon

~ Alföldi Merlot

Ezt a palackot eredetileg azért vásároltam, mert a hónap végén kaliforniai borokat fogunk kóstolni, és okosban akartam megoldani a Bordeuax-val való szembesítést. Az elmúlt öt évben teletömték a fejemet azzal, hogy Bordeaux az alsó végeken és a széleken ontja az olcsó és jó borokat, a Ch Brehat-ról pedig annyira pozitív képet festettek a Vinatis oldalán, hogy beadtam a derekam. A palackot kézbe véve, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel nem mehetek vendégségbe: nemcsak olcsó, de annak is látszik. Így besoroztam a magyar bordóias küvék mellé őrmesternek. Continue reading “Bordeaux okosban – Chateau Brehat 2016 Castillon” →

Beérett – Szeleshát November 2017

~ Alföldi Merlot
Rosta Krisztina, a Szeleshát borásza

Most, hogy már olvasható a „hazaiak a gyüttmentek ellen” teszt fehér fele, könnyebben érthető, hogy miért és mihez kerestem bordóias házasításokat (Szentesi, Schieber, SZM). Amikor kis költségvetéssel (a borbolt borszerdája sokat segített) hol ide, hol oda kaptam, teljesen kiment a fejemből, hogy két évvel ezelőtt már kóstoltam ezt a bort. Most sincs későn. Continue reading “Beérett – Szeleshát November 2017” →

Minden bornemzetet a maga fajtái tettek naggyá, de idegenek sohasem – 2. rész

~ Alföldi Merlot

Ehhez a teszthez már írtam egy beharangozót, ahol a módszertannal bíbelődtem. Mielőtt rátérnénk a lényegre, ami ezúttal nem biztos, hogy valóban a lényeg, még egy kérdést érdemes megvizsgálni: Miért kellene nekünk a hagyományos fajtáinkra hagyatkozni? Akinek a hagyomány önmagában érték, az a következő két bekezdést nyugodtan átugorhatja. Continue reading “Minden bornemzetet a maga fajtái tettek naggyá, de idegenek sohasem – 2. rész” →

Minden bornemzetet a maga fajtái tettek naggyá, de idegenek sohasem

~ Alföldi Merlot

Jól hangzik, de vajon igaz-e. E sorok írásakor még egy hét választ el a teszttől, amelytől azt remélem, hogy közelebb visz a válaszhoz. Annyi egypontnullás teszt után – értsd: 1 borvidék, 12 bor, állítsuk sorrendbe – talán megbocsátható, ha ez most koncepciós lesz. Nem a sauvignon blanc-nál tűnt fel először, de ott aztán ordított, hogy a hazai piacon, fehérborban, bealkonyult a nemzetközi fajtáknak. Nem mintha hozzáférésem lenne bármilyen kimutatáshoz vagy rendszeresen végigkóstolnám a magyar kínálatot, csak azt látom, hogy az általam frekventált borkereskedésekből eltűntek a drágább chardonnay-k, sauvignon blanc-ok, rajnai rizlingek. Continue reading “Minden bornemzetet a maga fajtái tettek naggyá, de idegenek sohasem” →

Champagne buborék nélkül – Ujvári Szent György-hegyi Olaszrizling 2019

~ Alföldi Merlot

Nem én vagyok az egyetlen, akinek revelációt jelentettek az új rezsimben készült Barta-borok, és ezek Ujvári Vivien tehetségét dicsérik. Mivel a Sabar főborászával, Földi Bálinttal beszélőviszonyban vagyok, tudom, hogy Ujvári Vivien közeli barátja és ami a borászati felfogást illeti, elvtársa. Azt is tőle tudom, hogy valójában földiek, az Ujvári család borai a Szent György-hegyen készülnek.   Continue reading “Champagne buborék nélkül – Ujvári Szent György-hegyi Olaszrizling 2019” →

A botritisz Picassója – Figula olaszrizlingek

~ Alföldi Merlot

Utálom a kattintásvadászatot, mértékkel használom. Szóval, a címben Picasso helyett Modiglianinak kellene szerepelnie. Az előbbi ugyanis a kavicsnők és a lapátarcú hasábok mestere volt, utóbbinak minden ecsetvonása érzéki és muzikális. Csak hát az egyik a folklór része, a festészet Beethovenje, a másik alig ismert, legfeljebb a festészet Fauréja. Ennyi pontosítás után jöhetnek a borok. Continue reading “A botritisz Picassója – Figula olaszrizlingek” →