Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Tavaly tettem egy próbát a komolyabban árazott és ezért komolyabb szándékúnak gondolt magyar rozékkal. Az eredmény tükrében, azt hiszem, megbocsátható, hogy idén nagy ívben kerültem őket. A számítás bevált; lejjebb kell tenni a lécet és mindjárt minden második versenyző Szergej Bubkaként szárnyal. A viccet félretéve, összességében kellemesen csalódtam és a kármentőt sem kellett sűrűn üríteni. Continue reading “Girls on Film – magyar rozék”
Engem nem csak szlogenszinten gyönyörködtet a változatosság, ezért rühellem az unalmas társalgások vészkijáratát: melyik a kedvenc akármid? Ha nem vagyok sarokba szorítva, akkor viszont waterboarding nélkül is könnyen bevallom, hogy a rieslinget minden más fehér fajtánál jobban szeretem. Így aztán nekem a magyar honosítási kísérletek közül a syrah és a rajnai rizling kudarcok fájnak a legjobban. A syrah-ról jobb nem is beszélni – majd akkor térjünk vissza rá, ha a Gróf Buttler 2.0 bebootolt a Nagy-Egeden. Na, de miért olyan sok a se-hal-se-hús rajnai rizling?! OK, értem én, hogy meleg van nálunk, meg a folyóvágta meredek katlan is hiánycikk, de a tisztességes kudarchoz elég lenne az acéltartály + némi maradékcukor. Mink mégis a hordót erőltetjük. Continue reading “Óvakodj a drágábbtól! – rajnai rizlingek”
Az egyesült államokbeli Fort Benton egy Missouri parti kisváros, amely fénykorát az aranyláz idején élte. 1861-ben a környék geológiai képződményeit vizsgálva két kutató Fort Benton csoport 2. sz. képződmény jelöléssel írt le egy üledékes kőzetet, majd 1926-ban két másik kutató munkájában javaslatot tett a hasonló tulajdonságokkal rendelkező kőzetek egységes elnevezésére bentonit néven. [Vendégposzt következik.]
Az utóbbi idők pezsgő- és champagne-habzsolása után elhibázott ötletnek tűnt proseccókat kóstolni. Féltem, hogy fejben túl sok minden eldőlt már, nehéz lesz a pálya lejtését vízszintbe hozni. Persze, persze pezsgő a prosecco is, de a gyorsérlelt, nagyüzemi változat, hiányzik belőle a metsző él, a kimeridzsi mészkő, a cudar időjárás és főleg a többéves összezártság a seprővel. Ilyen helyzetekben szoktuk számon kérni a körtén az almát és ezzel mindenki pórul jár. Continue reading “Haverok, buli, prosecco”
A Robinson/Johnson-féle Boratlasz magyar újraköltői azt írják, hogy „a bor felszíne és a dugó között elhelyezkedő légtér többé-kevésbé változatlan a palack nagyságától függetlenül, ami azt jelenti, hogy a szabványméretű palackhoz képest feleakkora üvegben egységnyi térfogathoz viszonyítva kétszer annyi oxigén található, az óriáspalackban (amelynek térfogata két palackéval egyenlő) pedig feleannyi. Az adott oxigénmennyiség érlelő hatása sokkal gyorsabban érvényesül emiatt a feleakkora palackban, a szokványosnál nagyobban viszont sokkal lassabban”. Stimmt? Continue reading “Óriáspalackos főnyeremény – Etyeki Kúria Pinot Noir 2016 magnum”
Jancis Robinson közép- és kelet-európai helytartója sajnos egy grafomán időrabló. Lehet, hogy kiválóan ért a borokhoz, de ahogyan és amennyit ír, az minden lehetséges erényét visszamenőleg lenullázza. Rejtély, hogyan köthetett ki egy istállóban Jancis Robinsonnal, aki kóstolási jegyzeteiben a lakonikus semmitmondást fejlesztette tökélyre. Hozzá képest Tamlyn Currin a bemeszkalinozott francia szürrealista költő, akit felkap a tudatfolyam és öt-hat többszörösen összetett mondatnál hamarabb soha nem tesz le. Neki minden aromajegyre van legalább három szinonimája és ugyanennyi gyerekkori emléke. Continue reading “Tündekovácsok kalapálták össze a legjobb magyar bort”
Champagne-ban háromból két fajta nem fehér. A champagne mégsem vörös. Nemhogy nem vörös, de a legutóbbi időkig minden erőfeszítésük arra irányult, hogy még véletlenül se piruljon el. A champagne-iak művészete annak kiaknázásán alapul, hogy bár kék a héj, a lé fehér. Színeződés elhárításban nincs náluk jobb. Így aztán a „betyárból lesz a legjobb pandúr” perverz logikáját követve, ha akarnák, az elszíneződött fehérben is az első sorból rajtolhatnának. Hosszú időn át nem akarták. Continue reading “Pink pezsgő”
A közismert eredetmonda szerint a Monte Amiata hófödte csúcsáról alászállva Ferruccio Biondi Santi, civilben kisvárosi patikus, hozta el a montalcinóiaknak a brunello receptjét. A recept bevált, a Biondi-Santi névből örök nyugdíjra jogosító nemesi cím lett, a brunello pedig befektetési portfólió diverzifikációs eszközzé avanzsált. 2013-ban aztán elhunyt a mitikus Ferruccio unokája, a legendás Franco, és néhány év tipródás után a puhább fából faragott utódok bitcoinra váltották a családi örökséget. A Biondi Santi immár francia kézben, a Piper- és a Charles Heidsieck istállótársaként küzd a luxuspiacon. Continue reading “Biondi Santik és egyéb úri huncutságok”
2021-ben az osztrák borexport értéke minden korábbit felülmúló mértékben, 15,7 százalékkal nőtt. A 29,5 millió eurós növekedésnek köszönhetően összesen 216,8 millió eurós bevételre tettek szert. Mindezt úgy érték el, hogy a mennyiség csupán 3,8 % százalékkal nőtt. Continue reading “Az osztrákok nem bírnak leállni”
Mint a közelmúltban jeleztem, a 2018-as Nobilis Barakonyi Hárslevelű felkerült a Decanter 2021-es „Az év borai” listájára és ez a híradáson túl egyéb kötelezettségeket is rótt rám. Én ugyanis határozottan negatív véleménnyel voltam erről a borról, és az egyszerű híradás helyett szerettem volna újra tesztelni a bort és magamat. Continue reading “Becsületbeli ügy – Tokaj Nobilis Barakonyi Hárslevelű 2018”
You must be logged in to post a comment.