Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008

Nem nagy dicsőség, de a karantén idején a muzeális készletekre is rájártam. A muzeális készletekre, meg a szupermarketek akciós boraira. Volatilis időket élünk. Ami a muzeális részt illeti, amennyiben ért egyáltalán meglepetés, az inkább kellemes volt. A régi sirámot, hogy néhány év alatt szétesnek a borok, ideje elfelejteni. Na jó, az 1998-as Domäne Wachau Chardonnay túl volt már a csúcson, de messze nem lefolyó. Ez a két tizentúli dél-pannon vörös pedig a fénykorát éli, hanyatlásnak, agóniának semmi jele. Continue reading “Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008”

Köpni vagy nyelni (retroszerda)

Andrew Jefford (fotó: https://www.decanter.com)

A 22-es csapdája: ha nem köpünk, berúgunk, ha köpünk, egy dimenziót elveszítünk. A bor nem parfüm, és nem is szájvíz. Innivaló, aminek különleges illata van, különleges íze és különleges hatása. A kóstolásnak fontos része a bor pörgetése a pohárban és a centrifugázás a szánkban, de a bor azért van, hogy megigyuk. Kiköpni csak két okunk lehet: vagy mert pocsék, vagy mert nem akarjuk az alkohol okozta következményeket vállalni. Continue reading “Köpni vagy nyelni (retroszerda)”

Miért nem vesszük észre? – Somlói Juhfark

Ha azt mondom, a juhfark egy eredeti fajta, akkor nem mondtam sokat, főleg nem újat. Az első poszt-karantén kóstolónkon inkább azon lepődtünk meg, hogy mennyire kikupálódott. Az élmény és az árak is azt mutatják, hogy a juhfark komolyan van véve. Sikerült a régebben félt/tisztelt savakat megszelídíteni/integrálni, és ezzel a jobbak a legjobb magyar fehérek szintjére emelkedtek. A képet egységesnek nem mondanám, de ez a 6 palack nem húzott jobban szét, mint tette volna hat tokaji furmint vagy szekszárdi kékfrankos. Continue reading “Miért nem vesszük észre? – Somlói Juhfark”

Puritánok kíméljenek! – Figula Sóskút Olaszrizling 2018

A címke miatt nem vennéd le a polcról

A karantén kezdete óta másodszor tartottunk három helyszínes körkapcsolást, ezúttal négy borral. Két fehéret és két vöröset, két Figulát és két Jásdit kóstoltunk. Az erőviszonyok egyáltalán nem voltak kiegyensúlyozottak: fehérben 6:0-ra nyert a Figula Sóskút, vörösben 6:0-ra a Jásdi Ranolder. Continue reading “Puritánok kíméljenek! – Figula Sóskút Olaszrizling 2018”

Szexi svájcibicska – Bodega de Arte Claroscuro Malbec 2017

A majdnem festményt Carina Sager pingálta

Lassan nekem is kezd leesni a tantusz, hogy napjaink multifunkcionális bordói fajtája a malbec. Lehet, hogy a cabernet-k és a merlot szexepíljét csak a megszokás koptatta el, és eredetileg hasonlóan meggyőző és csábító volt a fellépésük, de ki emlékszik rá? Én biztosan nem. A malbec nagy előnye, hogy eléggé ismerős ahhoz, hogy fusson a meglévő operációs rendszer alatt, mégis eléggé újszerű, hogy kiváltsa a felfedezés izgalmát. Lehet belőle tekintélyt parancsoló bullmasztiffokat tenyészteni éppen úgy, mint pajkos, agilis foxikat. Egy dolog nem változik: az aromák intenzitásában mindig a versenytársai előtt jár. Continue reading “Szexi svájcibicska – Bodega de Arte Claroscuro Malbec 2017”

Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018

Ez a poszt utóirat egy szép anomáliáról. Amikor a tokaji száraz sorozathoz válogattam borokat, akkor a Barta Öreg Királyt az ára ugyanúgy kizárta, mint a Szepsyket. Aztán a karantén az utamba sodorta (l. Pósta-poszt). Afelől nincs kételyem, hogy a Gizella Barát riválist kapott, de a szokatlan szépség fölvetett egy-két dilemmát. Continue reading “Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018”