Nem nagy dicsőség, de a karantén idején a muzeális készletekre is rájártam. A muzeális készletekre, meg a szupermarketek akciós boraira. Volatilis időket élünk. Ami a muzeális részt illeti, amennyiben ért egyáltalán meglepetés, az inkább kellemes volt. A régi sirámot, hogy néhány év alatt szétesnek a borok, ideje elfelejteni. Na jó, az 1998-as Domäne Wachau Chardonnay túl volt már a csúcson, de messze nem lefolyó. Ez a két tizentúli dél-pannon vörös pedig a fénykorát éli, hanyatlásnak, agóniának semmi jele. Continue reading “Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008”
Köpni vagy nyelni (retroszerda)

A 22-es csapdája: ha nem köpünk, berúgunk, ha köpünk, egy dimenziót elveszítünk. A bor nem parfüm, és nem is szájvíz. Innivaló, aminek különleges illata van, különleges íze és különleges hatása. A kóstolásnak fontos része a bor pörgetése a pohárban és a centrifugázás a szánkban, de a bor azért van, hogy megigyuk. Kiköpni csak két okunk lehet: vagy mert pocsék, vagy mert nem akarjuk az alkohol okozta következményeket vállalni. Continue reading “Köpni vagy nyelni (retroszerda)”
Tokaj dry reconsidered
Wine writing is a strange scene. One hand rubs the other, as they say. International wine writing must be even stranger with even more rubbing to do. You get invited and the invitation comes with flight tickets, accomodation, full board and countless hours of attention, tastings, samples and presentations all lavished on you. It must be hard to keep a level head. Continue reading “Tokaj dry reconsidered”
Modern egri – Böjt Bikavér 2016
A bor, ami a legjobban megfogott a márciusi Borjour Bikavér Párbajon. Szekszárdnak összességében örültem az eseményen (erre vissza kell még térnem adandó alkalommal), de a legjobb borokat egri standoknál kóstoltam.
Miért nem vesszük észre? – Somlói Juhfark
Ha azt mondom, a juhfark egy eredeti fajta, akkor nem mondtam sokat, főleg nem újat. Az első poszt-karantén kóstolónkon inkább azon lepődtünk meg, hogy mennyire kikupálódott. Az élmény és az árak is azt mutatják, hogy a juhfark komolyan van véve. Sikerült a régebben félt/tisztelt savakat megszelídíteni/integrálni, és ezzel a jobbak a legjobb magyar fehérek szintjére emelkedtek. A képet egységesnek nem mondanám, de ez a 6 palack nem húzott jobban szét, mint tette volna hat tokaji furmint vagy szekszárdi kékfrankos. Continue reading “Miért nem vesszük észre? – Somlói Juhfark”
Balatoni burgundi bordói – Jásdi Ranolder Vörös 2015

A Jásdi szortiment csúcsa számomra a képzelt lények katalógusába tartozik. Létezik is, meg nem is. Fehér is, meg vörös is. Drága is, meg nem is. Mindenesetre a vörössel való találkozás sokkal emlékezetesebbnek bizonyult, mint a fehérrel. Continue reading “Balatoni burgundi bordói – Jásdi Ranolder Vörös 2015”
Kékfrankosok vakon
Nem volt még olyan régen a február, de egyszerűen értelmezni sem vagyok képes, hogy nyolcan fesztelenül, maszktalanul ültünk körül egy nagy asztalt és vidáman borokat kóstolgattunk. A jegyzeteim már porosak, de erről az estéről van miért megemlékezni. Continue reading “Kékfrankosok vakon”
Puritánok kíméljenek! – Figula Sóskút Olaszrizling 2018

A karantén kezdete óta másodszor tartottunk három helyszínes körkapcsolást, ezúttal négy borral. Két fehéret és két vöröset, két Figulát és két Jásdit kóstoltunk. Az erőviszonyok egyáltalán nem voltak kiegyensúlyozottak: fehérben 6:0-ra nyert a Figula Sóskút, vörösben 6:0-ra a Jásdi Ranolder. Continue reading “Puritánok kíméljenek! – Figula Sóskút Olaszrizling 2018”
Szexi svájcibicska – Bodega de Arte Claroscuro Malbec 2017

Lassan nekem is kezd leesni a tantusz, hogy napjaink multifunkcionális bordói fajtája a malbec. Lehet, hogy a cabernet-k és a merlot szexepíljét csak a megszokás koptatta el, és eredetileg hasonlóan meggyőző és csábító volt a fellépésük, de ki emlékszik rá? Én biztosan nem. A malbec nagy előnye, hogy eléggé ismerős ahhoz, hogy fusson a meglévő operációs rendszer alatt, mégis eléggé újszerű, hogy kiváltsa a felfedezés izgalmát. Lehet belőle tekintélyt parancsoló bullmasztiffokat tenyészteni éppen úgy, mint pajkos, agilis foxikat. Egy dolog nem változik: az aromák intenzitásában mindig a versenytársai előtt jár. Continue reading “Szexi svájcibicska – Bodega de Arte Claroscuro Malbec 2017”
Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018
Ez a poszt utóirat egy szép anomáliáról. Amikor a tokaji száraz sorozathoz válogattam borokat, akkor a Barta Öreg Királyt az ára ugyanúgy kizárta, mint a Szepsyket. Aztán a karantén az utamba sodorta (l. Pósta-poszt). Afelől nincs kételyem, hogy a Gizella Barát riválist kapott, de a szokatlan szépség fölvetett egy-két dilemmát. Continue reading “Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018”
You must be logged in to post a comment.