Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A Dunántúl legjobb borkereskedésében találtam végre Tornai Prémium Juhfarkat, ráadásul 2017-est. Bizonytalan időket élünk, ezért csak két palackkal vettem. A nagy találkozás örömére rögtön fel is bontottam az egyiket; izgatott, hogy mennyire helytálló a párhuzam, amit a friss Frissel vontam. Az első kortyok után zavartan bámultam magam elé: vagy én vagyok komplett hülye, vagy ez a bor befelé öregszik, kifelé fiatalodik. Continue reading “Adjátok vissza a savaimat! – Tornai Prémium Juhfark 2019”
Tavaly volt egy emlékezetes Tornai Juhfark akció a Lidlben. A 2017-es Prémiumot adták kínosan alacsony áron. Azóta vadászok rá vagy az utódjára, mindhiába. Talán találtak neki a magyarnál jobb piacot, én mindenesetre csak a „friss” sorozattal találkozom (azzal viszont megégettem magam legutóbb). Most megint akció van a Lidlben, igaz, nem a Prémiumot, hanem az olcsóbbikat adják alig több, mint 3 euróért. Somlói juhfarknak ez is dömpingár-közeli. Continue reading “Három euró, harminc cent – Tornai Friss Juhfark 2019”
Ha azt mondom, a juhfark egy eredeti fajta, akkor nem mondtam sokat, főleg nem újat. Az első poszt-karantén kóstolónkon inkább azon lepődtünk meg, hogy mennyire kikupálódott. Az élmény és az árak is azt mutatják, hogy a juhfark komolyan van véve. Sikerült a régebben félt/tisztelt savakat megszelídíteni/integrálni, és ezzel a jobbak a legjobb magyar fehérek szintjére emelkedtek. A képet egységesnek nem mondanám, de ez a 6 palack nem húzott jobban szét, mint tette volna hat tokaji furmint vagy szekszárdi kékfrankos. Continue reading “Miért nem vesszük észre? – Somlói Juhfark”
Haydn József volt a bécsi klasszika Buster Keatonja. Fapofával előadatott tréfái közül a legpimaszabb talán a 45. Fisz-moll szimfónia: az utolsó tételben kiürül a színpad, a zenekar tagjai sorra eloltják a kottát megvilágító gyertyát és távoznak, végül csak két hegedűs marad, akik halkan ismételgetik a záró motívumot. A hosszúra nyúlt fesztiválszezon után hazavágyó udvari zenészek óhaját Haydn ezzel a burkolt üzenettel tolmácsolta Esterházy Miklósnak (a herceg szerencsére vette a lapot). Continue reading “Búcsúszimfónia – Györgykovács Imre Nagy-Somlói Olaszrizling 2017”
Papa Haydn was the Buster Keaton of Viennese Classicism. Of all the examples of his deadpan humor none is more cheeky than his Symphony no. 45 in F♯ minor: as the final movement progresses towards its conclusion the musicians snuff out their candles on the music stands and leave the stage one by one until just two violinists are left to quietly repeat the closing motif. After a protracted season at Nicolaus Esterházy’s summer palace the musicians longing to return to their families asked Haydn to intervene who then decided to convey their wish through music (luckily the Prince got the message). Continue reading “Farewell Symphony – Györgykovács Imre Nagy-Somlói Olaszrizling 2017”
Én nagyon tudok örülni, amikor jó borral találkozom baráti áron. Néha azonban előfordul, hogy a bor több, mint jó, az ár pedig alacsonyabb, mint baráti, és ilyenkor az örömbe lassanként szégyen vegyül: sajnálom őket, hogy a munkájukat ilyen kevésre tartja a világ. Mintha én is meglopnám őket. Continue reading “Kótyavetye – Tornai Prémium Juhfark 2017”
I’m as happy as the next guy to find a good wine at a reasonable price. However once in a blue moon the wine is more than good and the price is less than reasonable and this is when my happiness gets laced with remorse: I feel sorry for the winemaker, as if the world has let him/her down by failing to appreciate their achievements. I feel like witnessing a mugging and then helping myself to the spoils left around. Continue reading “Going for a song – Tornai Prémium Juhfark 2017”
A Györgykovács pince átalakulásáról és a jeges rémületről, ami a szívembe markolt már írtam az Olaszrizling kapcsán. Dióhéjban: a Györgykovács házaspár megkezdte a rendezett visszavonulást. Én pedig félek, hogy újabb borász hősömet fogom elveszíteni. Continue reading “Emblematikus – Györgykovács Sárgamuskotály-Tramini 2016”
For a short and rather general progress report on the Györgykovács estate please check my previous post. In a nutshell: Imre Györgykovács has taken the first steps towards retirement. Which makes his wines more precious in every possible sense. Continue reading “Iconic – Györgykovács Sárgamuskotály-Tramini 2016”
Az angol nyelvű univerzumban Somló első számú kalauza Alder Yarrow, aki a 2012-es Pannon Bormustrán habarodott bele a juhfarkba, majd 2016-ban visszatért Magyarországra, hogy színről-színre láthassa álmai terroirját. A gondosan dokumentált többnapos látogatás során még egy eredeti és egészen hihetőnek tetsző magyarázattal is előállt a somlói borok különleges aromavilágának és textúrájának magyarázatára (spoiler: forrásvíz). Continue reading “Tiszta forrás – Györgykovács Olaszrizling 2016”
You must be logged in to post a comment.