Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Alkeszes kamaszkorom poszterhőseit jó néhányszor elsirattam már. Az egyik hajdani félisten, Franz Weninger sztorija jól dokumentált és könnyen megragadható. Az új operációs rendszer alatt futó borai azonban évek óta kicsúsznak az én fogalmi hálómból. Nem elég jók, és nem elég rosszak. Continue reading “A harmadnapos bor – Weninger Syrah 2017”
Nem is olyan régen még reális forgatókönyvnek tűnt, hogy a bársonyos hangú, ausztrál behemót, a shiraz kiszorítja, felfalja a tikszaros, reszelős és vézna syrah-t. Aztán fordult a kocka, az elhízásra hajlamos, sziruposan édes, egyszerre gyomorkeserűt és portóit idéző invazív alfaj elvesztette divatdiktátori szerepét, és ma már éppen annyira snassznak számít, mint a vajas, pattogatott kukoricás chardonnay. A trendforduló látványos jele, hogy Ausztráliában is megjelentek a syrah-k címkén és palackban. De ehhez – sok egyéb tényező mellett – az is kellett, hogy az észak-róniak kiganézzák a baromfiudvart, és a nagy apellációk peremkerületeiből is megbízhatóan jó és megfizethető borokat készítsenek. Continue reading “Kisokos – Syrah d’Ogier 2017”
Egy dél-róni kóstolóhoz egyeztettük a mezőnyt, amikor borgyűjtő barátom megpendítette, hogy egy közös ismerősünk szerint a legjobb dél-róni sem versenyezhet egy közepes észak-rónival. Ez első hallásra inkább kiskamaszos nagyotmondásnak, mint megfontolásra méltó állításnak tűnt. Második hallásra is, végül mégis úgy döntöttem, hogy egyrészt vakteszt a tudás anyja, másrészt elvan a gyerek, ha játszik – azaz miért is ne, tegyünk egy próbát! Continue reading “Észak Dél ellen”
Minervois-hoz az Auchan és a Vignobles Jeanjean hozta meg a kedvemet. Jellemzően dél-róni fajtákkal dolgoznak, grenache, syrah, mourvedre és carignan. A változatos domborzati viszonyok miatt hiba volna nagyobb ívű általánosításokba bocsátkozni, de, mint Languedoc általában, ez is kiváló vadászterület a nagy áruházláncok által felbérelt master of wine-oknak (és összehúzott nadrágszíjjal élő kelet-európai kispolgároknak). Continue reading “Trófea a perifériáról – Chateau de Fauzan Minervois 2018”
Continue reading “Hungarian Syrah with a nod to Northern Rhone – Losonci 2018 from Mátra”
Az Auchan új kollekcióját nagyszabású őszi akciózással vezették be, de ez a két bor csak újdonság volt a választékban kedvezmény nélkül. Azoknak, akik hozzám hasonlóan rá vannak csavarodva a GSM-vonalra (grenache-syrah-mourvedre), ünnep minden újabb, tisztességes darab felbukkanása a magyar piacon. 2500 forint elegendően soknak tűnt ahhoz, hogy a totál gagyi csapdát elkerüljem, ráadásul Languedoc nem az a puccos borvidék, ahol ennyi pénzért csupán nevet adnak. Amúgy meg nevet sem adnak: mindkettő rangrejtett, Auchan-árva (egyébként a viccesen hangzó Vignobles Jeanjean termékei), és Corbières Boutenac vagy Minervois la Livinière sem olyan apellációk, amitől az ember önkéntelenül a hitelkártyájához kap. Continue reading “Nyerő páros – Auchan Languedoc”
Hivatalosan a boruniverzum best buy galaxisának állócsillaga, saját észleléseim alapján inkább szeszélyes kvazár. Kb. 10 éve ismerem, és a kezdeti lelkesedésemet néhány drámaian nyers és reduktív (leánykori nevén: büdös) évjárat annyira lehűtötte, hogy talán 3 éve is megvan annak, hogy utoljára próbálkoztam vele. Ez viszont bombajó. Continue reading “Befektetés – Saint Cosme Cotes du Rhone 2017”
Amikor próbáltam értelmezni azt az érzést, hogy ez a bor üres, először arra gondoltam, hogy vagy a terroir maradt ki belőle vagy a koncepció. Aztán arra, hogy esetleg egyik sem, csak mindkettő lapos. Erre a légből kapott okoskodásra azért kényszerültem, mert kóstolási jegyzetben most írtam le először azt a szót, hogy ’lélektelen’, és a bal agyféltekém ezt megfejtésre váró feladványként kezelte. Continue reading “Lélektelen – Gere A. Syrah 2017”