Zsírégetés – Dél-pannon 2017

Mégiscsak az az igazi, ha süt a nap. Mármint a borász, nem a fogyasztó szemszögéből. A so-so 2016-osok után a 2017-esek jóval meggyőzőbben hozzák a csúcsbor fílinget. Más kérdés, hogy esetünkben a kóstolás a hathetes özönvizet kettéválasztó 31 fokos szombatra esett, és ilyenkor nem veretes vörösre szomjazik a metabolizmus. Fejben kompenzáltunk, kompenzálgattunk, de a borok javára legyen mondva, megfeszülnünk nem kellett. A vakteszt eredményét azért tanácsos a szokásosnál is nagyobb fenntartásokkal kezelni. Continue reading “Zsírégetés – Dél-pannon 2017”

Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008

Nem nagy dicsőség, de a karantén idején a muzeális készletekre is rájártam. A muzeális készletekre, meg a szupermarketek akciós boraira. Volatilis időket élünk. Ami a muzeális részt illeti, amennyiben ért egyáltalán meglepetés, az inkább kellemes volt. A régi sirámot, hogy néhány év alatt szétesnek a borok, ideje elfelejteni. Na jó, az 1998-as Domäne Wachau Chardonnay túl volt már a csúcson, de messze nem lefolyó. Ez a két tizentúli dél-pannon vörös pedig a fénykorát éli, hanyatlásnak, agóniának semmi jele. Continue reading “Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008”

Sötét fellegek, derűs borok – Pósta Borház Siller és Amfórás Kadarka

Mint valószínűleg minden korombéli, én is átvészeltem már néhány időszakot, amikor az ember behúzza a nyakát, befogja a fülét, becsukja a szemét és várja, hogy a vihar odébbálljon. Ezt a blogot és a bort mint hobbi, szórakozás, utazás és műélvezet próbálom koronamentes övezetként kezelni. Nem utolsósorban azért, mert egyébként úgy habzsolom a Covid-19, az immunrendszer, a fertőzési, halálozási és gyógyulási rátáról szóló cikkeket, mint korábban a Liverpool Echo foci-rovatát, és ez a sötétség szíve körüli legyeskedés elfeketíti az ember lelkét. A kedélyem állagmegőrzésénél azonban mégiscsak fontosabb probléma, hogy borász ismerőseim szavaiból és hanghordozásából azt olvasom ki, hogy félve várják a pillanatot, amikor a szorongás majd átcsap pánikba, a közösségi felelősségvállalás a saját irhájuk mentésébe.   Continue reading “Sötét fellegek, derűs borok – Pósta Borház Siller és Amfórás Kadarka”

Helyszíni szemle ősbemutatóval: Heimann Családi Birtok, Szekszárd

Sauvignon pet nat 2019-ből! Nagyon tetszett, idén debütál.

Egyhétvégés túránk szekszárdi napját a Heimann család pincénél zártuk. Bodriék érlelési kísérletes kóstolója után itt is izgalmas program várt ránk: az elsők között ismerhettünk meg egy teljesen új megközelítéssel készült borcsaládot Heimann Zoltán jóvoltából.

Continue reading “Helyszíni szemle ősbemutatóval: Heimann Családi Birtok, Szekszárd”

Van remény – Heimann Kékfrankos 2017

Arról ugyan már leszoktam, hogy dél-alföldi kertünk vegetációjának alakulásából izgatottan latolgassam a hazai évjáratok kilátásait, de az eddig kóstolt borok azt mutatják, hogy érdemes lehet a 2017-es nagy vörösekre rákészülni. És ezzel az évjárattal a szekszárdiak 2012 óta tartó fél- és negyedsiker sorozata is megszakadhat végre. Continue reading “Van remény – Heimann Kékfrankos 2017”

On the rise – Heimann Kékfrankos 2017

I’m no longer in the habit of trying to make bold hypotheses about the potential quality of a given vintage by carefully monitoring the developments of the vegetation in our garden but the Hungarian reds I have tasted so far clearly suggest that 2017 is a year when premium reds might once again merit attention. This may also be the year when the run of mediocre vintages in Szekszárd had finally come to an end. Continue reading “On the rise – Heimann Kékfrankos 2017”

Szép szekszárdi – Takler Bikavér 2016

Mintha egy tíz évvel ezelőtti borbemutatón járnék. Ez jutott eszembe májusban, az Aranyos Szekszárd barokk-barrik tölgyfaszörnyei között bolyongva. Optimista énem azt mondja, hogy csupán az aranyéremhez kell ez, de a borvidék valójában már biztos nem itt tart. Az üdítő kivételekből kiindulva hajlamos vagyok hinni neki.

Continue reading “Szép szekszárdi – Takler Bikavér 2016”

Új kedvenc Szekszárdról – Mészáros Grandiózus Malbec 2016

Fotó: borbolt.hu

A hősidőkből fel tudok idézni szekszárdi vörösöket, melyek kétségtelenül lenyűgöztek annak idején – Vesztergombiék 2003-as Cabernet Sauvignon Reserve-je jut elsőként eszembe, az a bor mindenkit megvett, Alföldi Merlot-tól Dagadtosig -, mégis, hosszú ideje meggyőződésem már, hogy a borvidék rossz lóra tett a bordeaux-i fajtákkal. Különösen az uralkodó merlot-val és a cabernet franc-nal: nem illenek ezek a klimatikus adottságokhoz, sem a helyi borkészítési stílushoz; boraikat én közönségesen behízelgőnek és édesnek, egyszersmind zavarbaejtően zöldnek találom.

Continue reading “Új kedvenc Szekszárdról – Mészáros Grandiózus Malbec 2016”