Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Eszem ágában sem volt a lapokat előre leosztani, de tanmesét tervezni sem lehetett volna jobban. A koncepció mindössze annyiból állt, hogy megkóstolom szakállas kedvencemet a lehetséges új kedvencem mellett abban az árkategóriában, amit még megengedhetek magamnak. Aztán menet közben kiderült, hogy a Magic Mountain a Van Volxem Alte Reben jóarcú párja. Continue reading “A nappaliba is kiakaszthatod – Leitz Magic Mountain 2016”
Mit teszel, ha külföldi borkedvelőként Közép- és Kelet-Európa országait járva hiába keresed az útbaigazító irodalmat? Felfedezed magad a régiót és könyvet írsz belőle. De hagyom Matthew Horkey-nak, hogy szerzőként elmesélje a frissen megjelent Discover Hungarian Wine: A Visitor-Friendly Guide sztoriját.
Az Auchan új kollekcióját nagyszabású őszi akciózással vezették be, de ez a két bor csak újdonság volt a választékban kedvezmény nélkül. Azoknak, akik hozzám hasonlóan rá vannak csavarodva a GSM-vonalra (grenache-syrah-mourvedre), ünnep minden újabb, tisztességes darab felbukkanása a magyar piacon. 2500 forint elegendően soknak tűnt ahhoz, hogy a totál gagyi csapdát elkerüljem, ráadásul Languedoc nem az a puccos borvidék, ahol ennyi pénzért csupán nevet adnak. Amúgy meg nevet sem adnak: mindkettő rangrejtett, Auchan-árva (egyébként a viccesen hangzó Vignobles Jeanjean termékei), és Corbières Boutenac vagy Minervois la Livinière sem olyan apellációk, amitől az ember önkéntelenül a hitelkártyájához kap. Continue reading “Nyerő páros – Auchan Languedoc”
Hivatalosan a boruniverzum best buy galaxisának állócsillaga, saját észleléseim alapján inkább szeszélyes kvazár. Kb. 10 éve ismerem, és a kezdeti lelkesedésemet néhány drámaian nyers és reduktív (leánykori nevén: büdös) évjárat annyira lehűtötte, hogy talán 3 éve is megvan annak, hogy utoljára próbálkoztam vele. Ez viszont bombajó. Continue reading “Befektetés – Saint Cosme Cotes du Rhone 2017”
Szicíliáról teljesen leszoktam. Hordós, túlérett, zavaros identitású borokra emlékszem 8-10 évvel ezelőttről. Akkor úgy tűnt, hogy a napfényből és az árelőnyből próbálnak megélni. Aztán periférikusan érzékeltem, hogy új nyomvonalon új szerelvény robog: beindult az etnázás, a vulkánozás, sőt, az őrült belga, Frank Cornelissan révén natúrborban is szögelési pont lettek. Ma mindenki, aki valaki, azt állítja, hogy az Etna Olaszország legizgalmasabb borvidéke. Continue reading “Citromízű vulkán”
A Van Volxem Saar Rieslingen felbúzdulva tettem egy apró lépést fölfelé. Az Alte Reben Németországban befér 20 euró alá, nálunk 7100 forint. Birtok riesling, vagyis több terület termése. A névben az „Alte Reben”-t illik komolyan venni: a legidősebb tőkék állítólag 120 év fölöttiek és szemben az európai szőlők túlnyomó többségével a filoxéra vész idején sem lettek átoltva amerikai alanyra. Nagytestvére, a 2016-os Scharzhofberger Pergentsknopp „Az év rieslingje” volt 2017-ben a Vinum kalauzban. Continue reading “Elkezdődött – Van Volxem Riesling Alte Reben 2016”
Radován komoly bizalmi tőkét épített fel nálam az új spanyol vöröseivel. Amit aztán megfelezett ezzel a bohócborral, meg ezzel a halvérű riojával. Viszont az Atlantis fehérekkel megint gazdag telért talált. Continue reading “Legyél naprakész – Atlantis Albariño 2018”
Amilyen könnyen érthető a szándék, olyan nehezen értelmezhető az eredmény. A col fondót mondhatnánk a proseccót nem szeretők proseccójának, de kétlem, hogy létezik olyan célcsoport, amit ezzel a szlogennel lehetne aktiválni. Ha a szlogenkovácsolás nem elvárás, akkor szerintem jobb megközelítés, hogy olyan, mint egy természetes bor, vagy még inkább pezsgő narancsbor. Continue reading “Jóleső hálózat túlterhelés – Case Paolin Asolo Prosecco Col Fondo”
Sokunkat foglalkoztató, ám kutatások hiányában mindössze urbán legendákra épülő témát járt körül Master of Wine tézisében Jonas Tofterup, melynek kivonatát augusztus végén adta közre a Decanter.
A bort a sztori adja el. Hangzatos szlogen, de én ahányszor hallom, muszáj azonnal hozzátennem: az első palackot. A második az már egészen más tészta, összehasonlíthatatlanul komolyabb döntés eredménye, valóban hosszútávú következményekkel. Lehet akármilyen sziporkázó a sztori, amennyiben a bor nem játszik alá, a pincelátogatás szép emléke, meg a borászat megkapó története gyorsan köddé válik. Nagy ritkán azonban találkoznak a szálak, a hely, a borász, a filozófia, a történet és a borok varázsszőnyeggé szövődnek össze, és a szerencsés fogyasztót a hetedik mennyországba röpítik. Körülbelül egy tucatnyi Chateau de Pibarnon bort megkóstolva korai lenne kijelentenem, hogy a varázsszőnyeg felszállásra kész, de szerintem ennek csak bürokratikus akadályai vannak. Continue reading “Instant szerelem – Chateau de Pibarnon”
You must be logged in to post a comment.