Én ugyan nem láttam az elődben az aranynál is aranyabb érmet, de attól még remek bor volt, ár/érték arányban pedig szinte magányos csúcs. A fenntartásaimat magyarázhatta az, hogy ősidők óta farigcsálom magamban az olaszrizling ideáltípusát és ez egy outlier, de az is lehet, hogy pusztán az irigység beszélt belőlem, mivel nem én szúrtam ki, hogy mekkora érték rejtőzhet 1500 forintnyi csavarzár, palack, címke, ÁFA + balatonbor mögött. Continue reading “A szupernóva árnyékában – Zelna Balatonbor Olaszrizling 2022”
Milyen a St. Andrea ma? Magam is alig akarom elhinni, de 18 évvel a 
A Liverpool berámolt hetet, nekem is illene magasan kezdeni a hetet. Pláne, hogy egyéb okokból el voltam tiltva a betűvetéstől, miközben a mintavételezés zavartalanul haladt és torlódott az anyag. A folyóügyeken belül is kiemelt jelentőségű volt a felsőpulyai Lakompakon realizált nagyvak parti. Szűkebb körben, a nyilvánosság teljes kizárásával tavaly már teszteltük ezt a társasjátékot, és az annyira jól sikerült – értsd: meghökkentőre -, hogy idén új helyszínen és bővített stábbal megismételtük. 
Néhány évvel ezelőtt egy vörös Loliense a súlycsoportjához tartozó villányiak ellen csúnyán cserben hagyott, azóta kerültem a pincét. A gyanakvás falán csak a rozé tudott rést ütni, egyébként úgy könyveltem el Konyáriékat, hogy kétezeröt fölött tőlük bármi túl nagy kockázat. Aztán támadt egy olyan ötletem, hogy borbaráti körben tarthatnánk „nagyviziteket”, valahogy úgy, mint 
Közszolgálati szempontból merő hülyeség erről a borról írni, mert nálam a nyomdai átfutási idő hosszabb – nyomda nélkül is -, mint a bor kifutási ideje. Hogy miért ennyire kapós, csak találgatni tudom. Olyan kevés készül belőle, hogy megveszik a rokonok, szép a címkéje, egzotikusan izgalmas az őshonos? 
You must be logged in to post a comment.