Új tehetség a láthatáron – Maeijer & Leemans fehérborok Pécsről

Meglepetés a köbön. Nem Pécsről, ismeretlen termelőtől, meleg évjáratból várnám, hogy előálljon a legízlésesebb magyar fehérborokkal, amikhez jó ideje szerencsém volt. Készülhetnek Tokajban és máshol nagyságrendekkel komplexebb borok, de én azokban ritkán találom meg, amit itt az alapok nyújtanak: harmóniát és kellemet.

“Új tehetség a láthatáron – Maeijer & Leemans fehérborok Pécsről” A teljes bejegyzés megtekintése

Kis kén, kis élvezet – Domaine Breton Trinch Cabernet Franc 2015

Ugyan maradok szkeptikus a kevés hozzáadott kénnel készített borok értékelhetőségét illetően, de szerettem volna leírni, hogy vannak kivételek – termelők, akik eképpen is képesek  hibamentesen alkotni. Catherine & Pierre Breton a Loire-völgyében elő tud állni cabernet franc-okkal, melyekről nem mondanám meg sokadik szippantásra sem, hogy homeopátiás mennyiséget kapnak az univerzális tartósítószerből (azt is kizárólag palackozáskor, az összkén a vörösekben 20 mg/l alatt marad; megjegyzendő ugyanakkor, hogy nem a kénmentesség a cél, hanem ők így találják szebbnek és élőbbnek az aromákat).

“Kis kén, kis élvezet – Domaine Breton Trinch Cabernet Franc 2015” A teljes bejegyzés megtekintése

Osztályelső – Clos de los Siete 2015

Bár volt időszak, amikor úgy tűnt, hogy Robert Parker ördögi tervét valóra váltva Michel Rolland visszafordíthatatlanul globalizálja és uniformizálja a borvilágot, én ritkán találkoztam az általa készített vagy a receptjét követő borokkal. Van azonban egy olyan bor, amelyet magyarországi megjelenése óta ismerek, színtiszta Michel Rolland termék és óriási utat járt be. “Osztályelső – Clos de los Siete 2015” A teljes bejegyzés megtekintése

Blackberry meets umami – Clos de los Siete 2015

Though there might have been a time when the prospect of Michel Rolland carrying out Robert Parker’s diabolic plans to globalize and homogenize the world of wine seemed real I for one have hardly ever tasted wines made by him or made to conform to his recipe. However there is one wine that has his name written all over it and I’ve been following ever since it was first introduced in Hungary. This wine not only has made an incredible turnaround but seems to improve with every vintage. “Blackberry meets umami – Clos de los Siete 2015” A teljes bejegyzés megtekintése

Petrányi Olaszrizling Szitahegy 2015, Csopak

Ki nem hagynám a lehetőséget, hogy ekézzem az olaszrizlinget. Nem csak, hogy tehetséget nem látok benne, de számomra vonzerővel sem gyakran bír – míg például a halbor etalont, a melon de bourgogne fajtából szűrt muscadet-t a maga semleges és egyszerű mivoltában is kedvelem. Kiegészítés hozzáfűzése nélkül most sem állom meg a dolgot, de ez a csopaki a maga nemében igazán jól sikerült darab. “Petrányi Olaszrizling Szitahegy 2015, Csopak” A teljes bejegyzés megtekintése

Kócos kis ördög – Casa Rojo Maquinon 2017

Prioratnál izgalmasabb borvidék nem sok lehet a világon. Kár, hogy az ismerkedés egy vagyonba kerül. Ha már nagyon nem bírok magammal, akkor a Decantalóból szoktam montsantokat rendelni, az mégis csak megfizethetőbb. (Montsantban persze nincs llicorella, de a klíma és a fajtaválaszték gyakorlatilag megegyezik.) “Kócos kis ördög – Casa Rojo Maquinon 2017” A teljes bejegyzés megtekintése