Stylish – Ch de Fonbel 2015 St-Émilion

A merlot of good provenance, from a good vintage, at just about affordable price but safely above the danger zone. The owner is Alain Vauthier of Ch Ausone fame, the region is St-Émilion, the vintage is the first „vintage of the century” since 2010, the price is around €30. With the 2016 Ch Pey la Tour failing to cut the mustard and thus losing the title of the cheapest visual aid for „Bordeaux for Dummies” courses, Fonbel is a good candidate to fill the vacancy. “Stylish – Ch de Fonbel 2015 St-Émilion” A teljes bejegyzés megtekintése

Best buy alsópolcos spanyol vörös – Eje Monastrell 2017

Eje Monastrell 2017, Alicante, Spanyolország

Aki még nem kóstolt monastrellt (más néven mourvedrét), annak azért, aki meg már megtette és szívesen inna újra, annak azért. Vagy ha csupán jó déli típusú vöröset szeretnénk potom pénzért (az nem egyszerű történet). Az egyetlen intelem, hogy szellőztessük kicsit nyitás után, ugyanis redukciós fülledtséggel nyit (amit szokás tévesen a csavarzárhoz kötni, de ezt a palackot sem az zárja). “Best buy alsópolcos spanyol vörös – Eje Monastrell 2017” A teljes bejegyzés megtekintése

Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015

Nem emlékszem, hogy kóstoltam volna korábban Siralomvágót, elnézve az árakat, nem valószínű, hogy fogok még valaha. A drága Lőczedombinál kétszer drágább, és mielőtt Figuláék magukhoz ragadták a kezdeményezést, ez lehetett minden idők legdrágább olaszrizlingje (igaz, a Köves nem tisztán OR). A név, mint sejthető, a kapaélcsorbító talajra utal. Érdekes módon ez a bor nem tartozik bele a Csopaki Kódexbe, aminek amúgy Jásdiék kezdeményezői és alapítói. “Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015” A teljes bejegyzés megtekintése

Szőkített fekete – Ribera del Duero

Az én tartós memóriámba ez az alapképlet vésődött be: Ribera del Duero = Rioja – (savak + ízlés + kultúra). És míg Riojából közel két tucat borászatot tudnék elég pontosan elhelyezni a stílus térképen, addig Ribera del Dueróból egyetlen pincének sem lettem visszatérő ügyfele. A Valbuenákkal és Unicókkal való találkozást követően ugyan összeeszkábáltam azt az aranyköpést, hogy a legjobb rioja Ribera del Dueróban készül, de ezek a borok az én fejemben a borvidék fölött állnak, és nem meglepő módon a beszerzési szokásaimat sem forgatták fel. “Szőkített fekete – Ribera del Duero” A teljes bejegyzés megtekintése

Nem lebegek – Roederer Brut Premier Champagne

Erről a champagne-ról egy dolgot kell megjegyezni: a legjobb a világon. A többek között Márkus György tartalékbíráskodása által fémjelzett Champagne Világbajnokság győztese (igaz, hogy magnum formátumban). Egyúttal „az év borászata” díjat is megnyerték ugyanezzel a borral (ne tőlem kérdezzék, hogy ezt miért nem ház vagy pincemester kapta). “Nem lebegek – Roederer Brut Premier Champagne” A teljes bejegyzés megtekintése

A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008

Szinte fillérekért hajították utánunk annak idején.

E sorozat nem jöhetett volna létre, ha nincs a 2008-as és 2009-es Kőkonyha Cuvée. Volt egy Tízen Túliak Társasága kóstoló – tokajiakra kihegyezve -, ahol a 2008-as remekül szerepelt, a 2009-es annál kevésbé. A tartalék palackok nálam kötöttek ki, és egy baráti társaságban felbontottam őket, hogy a 2008-ason keresztül megmutassam, milyen titkos kincsei vannak a magyar borászatnak. “A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008” A teljes bejegyzés megtekintése

Kínálatmustra: WineAge, az Újvilág-specialista kereskedés

A ma legnagyobb divatja a minőségi szegmenseben – talán nem is divat ez már, önkéntelenül is az ex-Művalkeszes Dagadtos szavai jutnak eszembe: piaci kényszer – a beavatkozásmentes bor. Ha létezik, ami ettől nem is állhatna távolabb, az az ezredforduló tájékán, leginkább talán Dél-Amerikában kicsúcsosodott, és ott továbbra is uralkodó irányzat, túlérett szőlőből készített, túláradó, édes, hömpölygős, vaníliás gyümölcsbombákkal. Létezik itthon kereskedés/forgalmazó, ami látszólag éppen erre szakosodott (a weboldalt végigböngészve ez a benyomása támad az embernek), illetve a műfajon belül is a felső ársávra (amit éppen ilyen körökben dívik leginkább “prémium borként” titulálni) – a WineAge. “Kínálatmustra: WineAge, az Újvilág-specialista kereskedés” A teljes bejegyzés megtekintése

Menőzés proseccóval – Merotto Cuvée del Fondatore 2017

Szerintem van még benne tartalék, de névnek ez is minimum 8 hengeres: Merotto Cuvée del Fondatore “Graziano Merotto” Valdobbiadene Prosecco Superiore Brut DOCG Rive di Col San Martino Millesimato 2017. Ha leküldjük a gyereket az ABC-be, és félünk, hogy rövid az esze, akkor azért elég lesz annyit beleírni a tenyerébe, hogy Merotto Fondatore. Nyilván nem küldjük, de Venetóban küldhetnénk, ott tényleg ilyesmiket lehet leemelni a csemegebolt polcáról cirka 15 euróért. “Menőzés proseccóval – Merotto Cuvée del Fondatore 2017” A teljes bejegyzés megtekintése

Szeresd, amit csinálsz, csináld, amit szeretsz – Casa Rojo Enemigo Mío 2017

Gyerekkoromban lenyűgözött Dürer szőrszálanként megfestett nyula, és felnőttként is megbabonázott a serténként megrajzolt vaddisznó. A vadkannak amúgy sok van a rovásán, ő a névben szereplő „Ellenségem”, aki azon dolgozik, hogy minél kevesebbet igyunk. “Szeresd, amit csinálsz, csináld, amit szeretsz – Casa Rojo Enemigo Mío 2017” A teljes bejegyzés megtekintése