Classic cabernet – Kiss Gábor Code 2016

Kiss Gábor (fotó: bortarsasag.hu)

I have always had a soft spot for Gábor Kiss’s reds but it never meant uncritical acceptance. Like with most other Pannonian winemakers the name in itself is no guarantee for year in, year out consistency (and by consistency I don’t mean ironing out vintage differencies). Let’s just say that when I’m looking for a proper Villány wine I always start with Wassmann and Kiss Gábor. “Classic cabernet – Kiss Gábor Code 2016” A teljes bejegyzés megtekintése

Moderált hedonizmus – La Poda Corta “el Grano” Carmenere 2017, Curico Valley, Chile

Egy chilei vörös, ami nem esik bele az Újvilág klisészerű csapdáiba. Nem közönséges, nem émelyít. Már persze az előítéletekhez képest – egy burgundi pinot mellett kóstolva valószínűleg így is szörpre emlékeztetne. “Moderált hedonizmus – La Poda Corta “el Grano” Carmenere 2017, Curico Valley, Chile” A teljes bejegyzés megtekintése

Rácz Miklós Tamás Villányi Pinot Noir 2017

Villány arca szokatlan megvilágításban. Egy ambiciózus pinot noir, ami nem látott fahordót és még meleg évjáratban is megáll 13%-nyi alkoholnál. Akár Losonci Bálint mátraijának a testvére is lehetne, csak míg az a bisztrós, vidám változat, ez a komolyabb, strukturáltabb. Gyümölcsei hasonlóak (eper és hibiszkusz), ám visszafogottabbak, illata és íze is elsősorban fanyar – talán közelebb áll nebbiolóhoz, mint pinot-hoz. Szellős felépítés ide vagy oda, ez igencsak feszes, tetszetősen kemény, nem az az elomló játékbor. Masszív, de nem durva tannin fokozza az olaszos karaktert, nekem tetszik így. Néhány hónap érlelés még jót tehet neki, kicsit korán sikerült rányitni.

Verdikt: karakteres, újszerű villányi középbor, 5/6 pont (86-87/100).
Ár: 3300 forint (Borfalu Bortéka).
Vétel: ajánlott.

 

Kősziklás Kékfrankos 2017, Neszmély

Kékfrankos egy nem éppen vörösboros vidékről. Ami azt illeti, érezni is, hogy fehérboros íz(le)léssel készült, tannintartalma csekély, sava annál hangsúlyosabb – éppen fordítva, mint ebben a színben szokás. Könnyedsége, szellős felépítése alapján akár kadarkásnak is titulálhatnánk, ha nem lenne szikár, kemény a savtól. Kissé húzós. Ami viszont érdekessé teszi, hogy a soproni frankosok egyediségét biztosító, egzotikus őszibarackos jegy bukkan fel aromái között (miután kiszellőztettük, nyitás után ugyanis eléggé fülledt), én ezzel még sehol máshol nem találkoztam. Érdekes darab, ha nem is igazán kiforrott még. Csak savtoleránsoknak. 4 pont, 2390 Ft (Borfalu Bortéka).

 

Fruit reinstated – Demeter Zoltán Tokaji Furmint 2017

Zoltán Demeter’s estate wine is cast in the mould of German rieslings and is a precise, linear furmint with unusually bright fruit flavours for the variety. The 8 gram residual sugar is beautifully integrated and is barely noticeable. Anyway, I have a penchant for the grey zone where dry meets off-dry and to my mind a Tokaj furmint without RS is like potato chips without salt. “Fruit reinstated – Demeter Zoltán Tokaji Furmint 2017” A teljes bejegyzés megtekintése

A gyümölcs visszahódítása – Demeter Zoltán Tokaji Furmint 2017

Demeter Zoltán birtokbora a rieslinges vonalat viszi, tisztaízű, egyenes, furmintnak feltűnően gyümölcsös. A 8 gramm maradékcukor szépen belesimul a bor szövetébe, ha külön nem figyelünk rá, észre sem vesszük. Én amúgy is szeretem ezt a félszáraz környéki szürke zónát, szerintem a tokaji furmint maradékcukor nélkül, olyan, mint sült krumpli só nélkül. “A gyümölcs visszahódítása – Demeter Zoltán Tokaji Furmint 2017” A teljes bejegyzés megtekintése

Kortárs zászlóshajó – Alheit Cartology 2014, Dél-Afrika

Ha kérdeznék, nálam még mindig tart a dél-afrikai fehérboros szerelem. Az újdonság varázsának fénye bármit képes ideig-óráig megszépíteni, ám amit csak addig találunk szépnek, azt aligha szeretjük igazán (én például a minimálkénes mozgalommal jártam így, a vonzalom tiszavirág életűnek bizonyult, majd heves ellenszenvbe csapott át). “Kortárs zászlóshajó – Alheit Cartology 2014, Dél-Afrika” A teljes bejegyzés megtekintése

Mit hoz 2019?

Jon Bonné (fotó: jonbonne.com)

2018-ban a forradalom kísértete még nem járta be Európát, még kevésbé a világot, de szakállát és szemöldökét már kifésülte, SZTK szemüvegét megtörölte és telefonjába bepötyögte az út koordinátáit. Jon Bonné szerint legalábbis ezt lehet kiolvasni abból a tényből, hogy minden korábbi rekordot megdöntve valamelyik oligarcha 558 ezer dollárt perkált ki egy palack 1945-ös Romanée-Contiért, miközben az alvégen a borpopulizmus, melynek a „természetes” bor a motorja, elérte a szökési sebességet. Ha mindez nem lett volna elég, a mélyben is aggasztó tektonikus mozgásokat érzékelt: a bor elveszítette kiemelkedő és egyedülálló kulturális jelentőségét az italok között (szerinte a mezcal, a szaké és öreganyám térde kalácsa fölzárkóztak hozzá). “Mit hoz 2019?” A teljes bejegyzés megtekintése