Ne kapálj, ne gazolj, mentsd a bolygót, mentsd a szőlőt!

Amióta beleverték a fejembe, hogy amikor ingyen kínálnak valamit, akkor én vagyok az áru, gyanakvással méregetek minden win-winnek mondott helyzetet. És nem lepődnék meg, ha itt is lenne egy bazi nagy kétajtós szekrény beépített csontvázzal, csak nekem még nem szúrt szemet. Szóval, úgy tűnik, hogy a modern – posztmodern? premodern? paleo? – szőlészet és borászat merő költségcsökkentés és közben a természetet is mintha hájjal kenegetnék. Nem kell gyomirtózni, műtrágyázni, permetezni, nem kell kapálni, szántani, nem kell hordót, fajélesztőt vagy enzimet vásárolni. Vannak persze másfajta költségek, ökörszarv, cickafark, kamilla, méhhotel, madárodú, betontartály, amfora, napelem, villanypásztor és a többi, de a rezsicsökkentés – hosszabb távon – így is garantált. Continue reading “Ne kapálj, ne gazolj, mentsd a bolygót, mentsd a szőlőt!”

Alettával előzünk a kanyarban

Egy kedves barátom hátat fordítva brutálisan megterhelő ügyvédi karrierjének vett néhány hektár szőlőt Tokajban, aztán beiratkozott a Soósba és ezzel párhuzamosan egy nemzetközi bormarketing képzésbe. A képzés részeként nemrég Ausztráliában járt, ahol ámulatba ejtette a borászatok minden részletre kiterjedő figyelme, szakmai és turisztikai felkészültsége. Az ausztrál bor mélyrepülésének tárgyalása nem fért bele a tananyagba, és a terepszemle hangulatát sem rontották vele, de amikor magyarországi terveiről kérdeztük, akkor mondott valami olyat, ami akár az ausztrál Armageddon tanulságaként is felfogható: “arra kell készülni, hogy a rendkívüli események rendszeressé válnak”. Continue reading “Alettával előzünk a kanyarban”

Bodzafröccs vagy tűzhalál – sauvignon blanc-teszt

A jó sauvignon blanc ellenállhatatlan, főleg, amikor Zeusz felcsavarja a fűtést és mi, helóták a saját zsírunkban sülünk ropogósra. Egy árnyas lugasban, 35 fokban és zárt szobában, 25 fokban megkóstoltam ötöt. A két helyszín erősen eltérő élményt adott, de a lényeg, hogy mind az öt jól esett, kettő pedig a jóból is kiemelkedett. A Loire tündöklése nem meglepetés, Ruedáé viszont annál inkább. Continue reading “Bodzafröccs vagy tűzhalál – sauvignon blanc-teszt”

A változás szele – három siller 2022-ből

Hagyományosan a nyár beköszöntével szokásom lefutni a kötelező kört a sillerrel (kapcsolódó poszt itt és itt), ami rövid és rendre azzal a konklúzióval zárul, hogy ezek a borok éppen annyira jók, amennyire elterjedtek (nem különösebben). A kirajzolódó minta: halvány illat, jellegtelen íz. Idén azonban fordult a kocka, valami végre történni látszik piros fronton.

Continue reading “A változás szele – három siller 2022-ből”

Magyar klasszikus – Pannonhalmi Főapátság Rajnai Rizling 2022

Az üzemszerű működés nem erősségünk és ezúttal is szégyenletes késésben vagyunk a nyári/őszi best buy-ajánlóval. A malmok azért őrölgetnek, noteszszinten már gömbölyödik a mezőny. Az ex-PAP (aktuálisan PFA) rajnaijának kijárna lassan egy életmű-díj, nincs még egy bor, ami ennyiszer ugrotta meg az ajánlási küszöböt. Elég sok magyart, még több németet kóstoltam az elmúlt hónapokban, így nyugodtan mondhatom, hogy továbbra sincs jobb tipp, ha széles körben kapható stabilan rieslinges rajnaira vágyunk. Continue reading “Magyar klasszikus – Pannonhalmi Főapátság Rajnai Rizling 2022”

Sikeres háziasítás – Villa Tolnay Sauvignon Blanc 2022

Ez a bor annyira tetszett, hogy az is megfordult a fejemben, talán ideje lesz rehabilitálni a VT alapszériáját. Szigorúan 2022-nél maradva a zöldveltelinijükkel próbálkoztam és bár nincs vele különösebb probléma, a felderítés folytatását elnapoltam, a sauvignon blanc-ból ellenben a harmadik palacknál tartok. E sorok írásakor éppen kiváló külföldi riválisok társaságában kóstolom és nincs szekunder szégyenérzetem. Continue reading “Sikeres háziasítás – Villa Tolnay Sauvignon Blanc 2022”

Kereslet és találat – Whispering Angel 2022

Tudta-e Ön, hogy az LVMH mindent felzabál? Nemcsak a Rogán-klán batyu, bugyelláris és koffer beszállítói, de övék a Ruinart, a Krug, a Veuve Clicquot, a Mercier, a Dom Pérignon és persze a Moët-Henessy, hogy csak Champagne-on belül szemezgessünk. 2019-ben pedig a Chateau d’Esclans-ba is bevásárolták magukat. Hogy a luxusipar mekkora biznisz, arra nem kell jobb bizonyíték, mint hogy a leggazdagabb férfi és a leggazdagabb nő vagyona egyaránt innen származik. Ezzel egyúttal azt is bebizonyítottuk, hogy a fényűzés a franciák felségterülete, hiszen mindketten franciák. Continue reading “Kereslet és találat – Whispering Angel 2022”

Indie-slágerek Champagne-ból

Vannak, akik esküdöznek, hogy az igazi foci a harmadik osztálynál kezdődik, fölötte túl sok a művészet, a balett és a koreográfia, túl kevés a bodicsek, a páros lábbal becsúszás, a véres veríték. Vannak, akik esküdöznek, hogy ha igazán jót akarunk enni, akkor jobb kerülnünk a Michelin-kalauzt, mert az egy olyan elvárásrendszerre épül, ami formalizál, sterilizál és elidegenít, ahol fontosabb az eszcájg, az enteriőr, a szertartásos hajbókolás, mint az ízek. Nem állítom, hogy ezzel megtaláltam a kulcsot a Champagne-világ értelmezéséhez, de valamiért ez is eszembe jutott, amikor próbáltam feldolgozni a fősodor okozta viszonylagos csalódást az underground okozta izgalmak tükrében. Continue reading “Indie-slágerek Champagne-ból”

Alkoholbűnözés – Kúria Sopron Merlot 2019

A cím és a dohogás általános, a kritika egyénre szabott. Szóval az történt, hogy gyors egymásutánban belefutottam öt olyan borba, ami megmutatta, hogy mit tesz a globális felmelegedés a mi libikóka klímánkkal és mit tesz a borainkkal, ha a borászaink nem tesznek semmit. A 2018-as St. Andrea Merengőben 15 százalék az alkohol, a Nagy-eged Bikavérben 15,5, a 2021-es Centurio Fáy-Domb Hárslevelűben 14,5, az általam hőn szeretett, koronazáras, kétliteres Nyári Ödön legújabb kiadásában (Chardonnay 2021) szintén 14,5. És erre most itt van ez a soproni merlot 15 százalékkal. Continue reading “Alkoholbűnözés – Kúria Sopron Merlot 2019”