Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Eredetileg úgy terveztem, hogy az utazásunk kétosztatú lesz: egy szakasz a vöröseknek, egy szakasz a pezsgőknek. A szándék töredékesen valósult meg, egyrészt a kánikula már Falsetben a pezsgőzés felé sodort, másrészt baráti körünk perlázs frakciója dátumütközés miatt feleződött, így galambszívű kiképző őrmesterként visszavettem a cava/corpinnat pincelátogatásokból.
Talán nem vagyok azzal egyedül, hogy Riojáról nem a friss, famentes vörösök ugranak be először. Másodjára sem. Ugyanakkor a borvidéknek évszázadokra visszanyúló hagyománya van a szénsavas macerációval (pontosabban annak ősi változatával, a félig szénsavassal, lásd semi carbonic), Rioja Alavesával kapcsolatban (a borvidék három alrégiójának legkisebbike) például kidobja az Internet, hogy a bogyózás XIX. századi elterjedése előtt konkrétan csak így készítettek borokat. Continue reading “Szomjoltó rioja: Artuke 2024”
Néhány szó Prioratról. Az utazásunk előtt, hogy ne kelljen a helyszínen papírból papolnom lefordítottam Pedro Ballesteros 2025-ös Priorat helyzetelemzését és egy körlevélben szétküldtem a barátaimnak. Nem kizárt, hogy tudat alatt ez is befolyásolt, mindenesetre, én ennyire barátságtalan borvidéket még életemben nem láttam. Nem csak mint borvidék, hanem mint mezőgazdasági művelésre alkalmas terület, végső soron mint emberi élőhely. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy látványként csúnya, hanem hogy egy kietlen katlan, ahol minden élőlény UV-sugárzás általi halálra van ítélve, és már az is érthetetlen, hogy hol találnak a gyökerek talajt a kövek között, egyáltalán hogyan veszik maguknak a bátorságot a magvak, hogy kicsírázzanak.
Megjártuk Prioratot és egy ici-picit Penedès-t is. A szó mindkét értelmében. Az idei nyaralásunk két fő tanulságát könnyű lett volna előrelátni: ad.1, az elviselhetetlen kánikulából ne utazz a még elviselhetetlenebb kánikulába; ad. 2, ne szállj meg olyan helyen, ahol a kapun kilépve a nagy büdös semmi közepén találod magadat. Azért nem mindent kellene másként csinálnom, ha újrakezdhetném.
Hosszú időn át annyira szárnyszegett volt a magyar rajnai rizling-mezőny, hogy a lusta fogyasztónak elég volt három betűt megjegyeznie: PAP. Nem mondom, hogy kitört a magyar riesling-forradalom, de a verseny kétségtelenül kiéleződött, és úgy tűnik, hogy az Apátságból Főapátsággá előléptetett pannonhalmiak rieslingjét letaszították a trónról, sőt, a dobogóról is. A sors különös fintora, hogy a trónfosztók közül kettőt is Liptai Zsolt melengetett a keblén. Continue reading “Trónfosztás”
Nem rossz koncepció, ha megengedhető ennyi önvállonveregetés. A gyakorlat persze szüntelenül azon van, hogy kibabráljon az elmélettel és ez esetben nem is kellett megerőltetnie magát.
Gasztronómiai szempontból teljesen italofil lettem, kiábrándultam a színes pöttyökből és habfészkekből, a paradicsomízű paradicsomnak friss bazsalikommal és olívaolajjal jobban tudok örülni, mint a konfitált lóherének szent jakab emulzióban. És olcsóbb is. Olasz bort viszont egyértelműen ritkábban iszom, mint franciát vagy németet. És erről alapvetően nem a minőség, hanem az ár tehet. Arról meg az amerikaiak. Az olasz elittel elszaladt az amerikai ló. Amikor 15-20 évvel ezelőtt elkezdtünk Montalcinóba járni, akkor annyiért adtak egy palack brunellót, mint most egy rossót (fun fact: 2004-ben 215 forintért váltották az eurót). Időnként azért, többnyire baráti segítséggel, alkalmam nyílik mintavételezésre, és az elmúlt fél év merítéseiből most összeállítottam egy válogatás kazettát.
Sikersztorik szélsőséges évekből. 2024-ről Chianti vonatkozásában nem találtam érdemi információt, ám Szekszárdon a kadarka rácáfol az aszályos évjáratra, Bordeaux-ból pedig a szintén szárazság és hőguta fémjelezte 2022 paradox módon kiemelkedő, egyszerűen nehéz mellényúlni – és a belépő kategóriában már ezek vannak polcon. Continue reading “Három jó büdzsé-vörös”
Az intoxikáció egy bizonyos fokán mindenki a kedvenc slágerét akarja hallani a zenegépből, noha már azt is kívülről tudja, hogy hol ugrik a hangszedő. Amikor belemelegedünk a provanszi rozézásba, két kérdés mindig felmerül és én habozás nélkül mindannyiszor elzsolozsmázom a saját válaszomat. Continue reading “Provence 2024 és a szekszárdi tanítvány”
You must be logged in to post a comment.